A személyiség fejlesztés a testnevelésben
Minden oktatási rendszer pedagógia folyamatának megvalósítandó célja a személyiség alakítása, fejlesztése. A testnevelés tantárgy sajátos céljai szorosan kapcsolódnak a nevelés és oktatás folyamatában megvalósuló személyiségfejlesztés egészéhez. A testnevelés közoktatásban betöltött szerepe és a testnevelés tantárgynak sajátosságában lévő lehetőségit nem lehet megfelelő mértékben hangsúlyozni. A több mint száz fogalmi, pedagógiai megközelítés mellett a testnevelés tanítás sajátossága alapján az alábbiak szerint értelmezzük a személyiséget:
A személyiség nem más, mint az egyén pszichikai és fizikai tulajdonságainak összessége, amely tevékenységben és a tevékenységhez kapcsolható magatartásformában nyilvánul meg.
A meghatározás értelmezéséhez annak egyes elemeit érdemes külön értelmezni.
Az egyénre jellemző sajátosságok a genetikailag kódolt, öröklött, adottságokban találhatók meg, ami alapvető hozott személyiségvonások közötti különbségeket jeleníti meg. Adott életkorban eltérés mutatkozik a tanulók testalkatában, testmagasságban, mozgásműveltségében, a tanulási képességük aktuális megnyilvánulási szintjében. Az egyéni sajátosságok és különbsége felismerése és figyelembevétele nagyban segíti a testnevelés tanítás-tanulás folyamatának tervezését, és a hatékony módszerek megválasztását.
A személyiség pszichikai tulajdonságai a kognitív (megismerési funkciók) képességek aktuális megnyilvánulásában működésük minőségében mutatkoznak meg. A személyiség megismerési funkciói érzékelés, észlelés, emlékezés képzelet, gondolkodás és szervezet energetikai bázison működő funkciói, mint figyelem, érzelem, motiváció. A pszichikai képességek tevékenység közben fejlődnek, ismerhetők fel és egyéni korlátok, illetve lehetőségek szerint fejleszthetők.
A személyiség fizikai tulajdonságait a motoros képességek aktuális mérhető teljesít-ményszintje, a kondicionális vagy koordinációs képességek adott életkorban meglévő fejletségi állapota jelenti. Testnevelés tanításában ez tekinthető a tanuló előképzettségi szintjének, ami a képességek fejlesztésének a technikai, taktikai képzésnek a kiindulási alapja.
A motoros képességek mindig komplex formában jelennek meg a konkrét cselekvésformákban.
Azokat a mozgástulajdonságokat, teljesítmény-összetevőket soroljuk ide, amelyek a környezeti hatások változásaival együtt fejlődnek, illetve tudatosan és tervszerűn alkalmazott ingerekkel képzéssel, edzéssel fejleszthetők.
Kondicionális képességek:
- erő
- állóképesség
- gyorsaság
Koordinációs képességek:
- térbeli tájékozódás képessége,
- helyzetfelismerő- és megoldó képesség (reagáló),
- gyorsasági koordináció,
- egyensúlyozó - képesség,
- ritmus,
- mozgásérzékelés (kinesztézia),
- hajlékonyság, lazaság.(Gyetvai Gy.- Kecskemétiné Petri A. 2004)
A személyiség midig cselekvésben, tevékenységben formálódik, fejlődik. A tágabb és szűkebb környezeti hatás eredményeként cselekedeteiben megnyilvánulásaiban, magatartásformák, viselkedési normák kapcsolhatók, ami a személyiség szerzett tulajdonságai közé tartoznak. Az iskolai testnevelés egyik alapvető célja mindenkori társadalom igényeinek megfelelően a pozitív akarati-erkölcsi tulajdonságok kialakítása a negatív személyiségjegyek visszaszorítása. A személyiség formálás belső feltételei alapján fejlesztő tevékenység eredménye, lehetőségek és korlátok határain belül fejlődhet és az egyénhez igazodó pedagógiai munkával mindenki valamilyen szintre fejleszthető.
Lénárd Ferenc a következőképen fogalmaz: "A képességek az egyén szomatikus és pszichés tulajdonságainak aktuális felkészültségi szintje, ismereteinek, jártasságainak, készségeinek összessége, amelyek valamely tevékenységek eredményes elvégzését biztosítják. Alapja az adottság és a hajlam, de megjelenésében és fejlődésében döntő befolyása van a megfelelő környezetnek". (Király T. 2011)
Testnevelés órákon eltérő adottságú, pszichikai és fizikai tulajdonsággal rendelkező tanulók közössége jelenik meg. A tanárnak, oktatónak alapvető feladata a tanulók személység-tulajdonságainak megismerése az egyéni fejlődését biztosító módszerek megválasztása. Mint fentebb említettük a személyiség környezet fejlesztő tevékenység következményeként fejlődik és fejleszthető. Születésünktől a halálunkig több pedagógiai szintér család, óvoda, iskola, társas környezet, sportszervezet, munkahely stb. befolyásolja a személyiség fejlődésében létrejövő változásokat (2. ábra).
2. ábra: A személyiség fejlesztés színtereinek kapcsolata
Az ember személyiségvonásai születéstől haláláig folyamatosan formálódnak, változnak. A család, mint elsődleges nevelési szintér érzelmi kötődés alapján határozza meg gyermekekkel szembeni elvárásokat a nevelési értékeket, normákat, szabályokat. Eltérések és azonosságok fedezhetők fel többek között a családok szerkezetében, életvitelében, családtagok viselkedésében, környezetéhez való viszonyulásában, életmódjában.
A családi otthonban nem csak nevelés, hanem ismeretek elsajátítása és feldolgozása is folyik a hagyományokon alapuló és a szerzett pedagógiai ismeretek és módszerek alkalmazása alapján. Nem mellékes, hogy a családok szocializációs folyamatába, életvitelébe, életmódjába, hogyan és milyen mértékben épül be és érvényesül a rendszeres testmozgás fejlesztő hatása. A szülők felelőssége, hogy a gyermek 3 éves koráig kellő figyelmet fordítsanak a családi nevelésen belül szomatikus nevelésére.
Az óvoda az első intézményesített nevelési szintér. Szakmai végzettséggel, felkészültséggel rendelkező szakember (óvópedagógus) irányításával valósul meg a 3-7 éves korú gyermekek személyiség-fejlesztése. A nevelési folyamat gyakorlatában érvénysül a tudatos, tervszerű, fejlesztési tevékenység. Az óvodai nevelés célja, feladata a gyermeki személyiség tiszteletben tartásával a játék során, az egyéni és életkori sajátosságok figyelembevételével fejlessze a gyermekek képességeit, tegye késszé őket az ismeretek befogadására, az iskolai életre.
Az óvodai nevelési programok önálló nevelési területként rögzíti a szomatikus, testi nevelés céljait, feladatait. Vannak intézmények, melyek kiemelik, hangsúlyozzák a mozgásfejlesztő programok jelenlétét az óvodai gyakorlati munkájukban pl. úszásoktatás, ovifoci, tánc, görkorcsolya.
Az intézményesített iskolai oktatás feltételeit a társadalom határozza meg. A törvényi szabályozás által biztosítja a tanuláshoz való jogokat és kötelezettségeket (a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény, tankötelezettségi vonatkozó szabályok). Az intézményi keretekben elvégzendő munkavégzéshez szakirányú felsőfokú végzettségű szakembert biztosít (felsőoktatási rendszer) pl. tanító, testnevelő tanár.
Az oktatási rendszerhez igazodó tantervi szabályozás megfogalmazza a tanítás célját, feladatát a tantárgyak műveltségtartalmát, kompetenciáit, követelményeit. A mozgástanuláshoz nélkülözhetetlen képességek és készségek fejlesztése, illetve a testgyakorlatok és a sportmozgások alapjainak megismerése is az iskolai testnevelés keretében zajlik. A testnevelés órán, mint kötelező iskolai tantárgyi tanórán, előképzettségtől függetlenül minden tanuló részt vesz. Az iskolai nevelésnek, oktatásnak és képzésnek az élethosszig tartó aktív életmódra kell fel készítenie a tanulókat.
Az iskolai nevelés tartalmát a különböző műveltségterületek ismeretanyaga, tananyaga képezi. A tartalmi differenciálódás eredményeként az egyes műveltségterületek cél- és feladatrendszere konkrét iskolai tantárgyak (jelen esetben a testnevelés) formájában jelenik meg. A sokoldalú személyiségfejlesztés az egyes tantárgyak oktatásának, oktatási folyamatán keresztül valósul meg (3. ábra).
3. ábra: A tantárgyak személyiségfejlesztő hatása
A testnevelés az egyetlen olyan tantárgy, amely közvetlenül elősegíti a tanulók egészséges testi fejlődését, fizikai képességeinek megtartását és fejlesztését. Szintén a testnevelés sajátossága, hogy nem az iskolapadban ülve, hanem aktív részvétellel, mozgás közben valósul meg az oktatás folyamata. A mozgástanuláson keresztül a fizikai és pszichikai tulajdonságok együttesen fejlődnek, szemben az elméleti tárgyak oktatási menetével. A mozgások elsajátítása és gyakorlása révén az elméleti ismeretek mellett bővül és fejlődik a tanulók mozgáskultúrája, javulnak motoros képességei.
A tanórán kívüli testnevelés szervezeti kereteit a tömegsport, DSE-, DSK - foglalkozások biztosítják, amelyeken a részvétel nem kötelező - jelentőségük, hogy a tanuló saját, önkéntes választásán alapulnak, fejlesztési lehetőségek tekintetében pedig a tanórával egyenértékűek.
A mozgásszegény környezet egészségkárosító hatásának felismerésére született meg társadalmi válaszként a mindennapos testnevelés bevezetése, mely nagyban elősegíti a 7-18 éves tanulók egészségtudatos magatartásának kialakítását. Fontos megjegyezni, hogy ezen intézkedés megszünteti az eddigi gyakorlatban meglévő testnevelési óraszámok közötti különbséget a különböző iskolai évfolyamokon.
Az iskolai testnevelés azonban önmagában nem tudja megváltoztatni a mozgásszegény életmód következményeként jelentkező negatív hatásokat (pl. elhízás, érrendszeri betegségek kialakulása).
Az iskola és a család közvetlen társadalmi környezetének hatása továbbra is a rendkívül jelentős: a rendszeres mozgás lehetőségét biztosító sportegyesületek, sportvállalkozások, fitnesztermek, szabadidős és tömegsport rendezvények, a szülők részvételével rendezett spotnapok adta lehetőségek meghatározó szerepet kapnak. A családból, iskolából és a környezetből szerzett ismeretek, a rendszeres testmozgás gyakorisága nagymértékben befolyásolja a felnőtt lakosság munkaképességét, egészségi állapotát és a várható élettartalmát.
Ismeretek összegzése képekben 2 (film)