Az obstruktív légzészavarokban az időtényezőtől függő dinamikus tüdőtérfogatok csökkennek, amit erőltetett kilégzés és belégzés során tudunk mérni. A légúti elzáródás mértéke lehet reverzibilis és irreverzibilis is, amit gyógyszerterheléses vizsgálatokkal tudunk elkülöníteni. A reverzibilis légúti szűkület főleg asztmában, az irreverzibilis pedig COPD-ben jellemző.
Obstruktív ventillációs zavarokban bár FVC értéke normális is lehet, a FEV1/FVC hányados értéke csökken, a csökkenés mértéke jelzi a légúti szűkület súlyosságát. Az asztmát az idült hörghuruttól a belélegeztetett hörgtágító gyógyszer hatása alapján lehet elkülöníteni: ha a hörgtágító hatására a FEV1 legalább 12%-kal és legalább 200 ml-rel javul, akkor gondolni kell az asztma lehetőségére. [5]
Krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD)
A COPD (Chronic Obstuctive Pulmonary Disease) főleg a 40 év feletti, dohányzókat érinti, de emellett kialakulásába meghatározó szerepe van az asztmának, a légszennyezettségnek és a genetikai háttérnek is. A WHO becslése szerint a COPD a harmadik leggyakoribb halálok lesz 2030-ra, ami miatt a prevenciót nagyon fontos lenne előtérbe helyezni. Hazánkban is népbetegségnek számít, kb. 5-600 ezer embert érint, ennek ellenére sokan túl későn fordulnak orvoshoz, amikor már életminőségük jelentősen rosszabbodik. Pedig a korai diagnózis ennél a betegségnél is kulcsfontosságú lenne, hiszen progresszív lefolyású, vagyis az idő előrehaladtával egyre nagyobb légzőrendszeri károsodás alakul ki. A betegség végstádiumában oxigénterápiára is szükség lehet, ami a beteget ágyhoz köti. A COPD jellemző tünetei közé tartozik a köhögés, a köpetürítés, a nehézlégzés, a fogyás és a fáradékonyság.
COPD-ben a légzőrendszer kétféle kóros folyamata, a krónikus (idült) bronchitis és az emphysema (emfizéma, tüdőtágulat) egyidejűleg van jelen és okozza a páciens panaszait. A COPD-t irreverzibilis vagy részben reverzibilis légúti áramláskorlátozottság jellemzi. A légúti obstrukció jelenlétét az erőltetett kilégzési áramlásparaméterek (pl. FEV1) csökkenése jelzi.
Az emfizéma a bronchiolus terminálisoktól disztálisan elhelyezkedő légutak visszafordíthatatlan tágulata. Kialakulásában a proteáz-antiproteáz egyensúly felbomlása és az ebből következő proteáz túlsúly játszik szerepet. Ezen kóros folyamatok miatt megindul a tüdőszövet enzimatikus lebomlása, ami az alveolusok falának destrukciójával, vagyis a léghólyagok méretének növekedésével jár. [5]
Krónikus bronchitisről akkor beszélünk, ha egy adott betegnél két egymást követő évben, legalább három egymást követő hónapban köhögés és köpetürítés figyelhető meg.
A COPD kiváltó okai között exogén (környezeti) és endogén (belső) tényezőket különböztetünk meg. A leggyakoribb környezeti faktorok a dohányzás, a foglalkozási expozíciók, a levegőszennyezés és a passzív dohányzás. Az belső tényezők közül az alfa-1-antitripszin-hiány, az alacsony születési súly és a családi halmozódás bír a legnagyobb jelentőséggel. [5]
Asztma (asthma bronchiale)
Az asztma az egyik leggyakoribb nem fertőző, krónikus betegség, gyermekkorban a prevalenciája hazánkban 10-15% és folyamatosan növekszik. Jellegzetes klinikai tünetegyüttessel és reverzibilis légúti szűkülettel jár együtt, amit különböző ingerek válthatnak ki. Kialakulásában környezeti és genetikai tényezők egyaránt szerepet játszanak.
Az asztma három fontos jellemzője a rohamokban jelentkező légúti obstrukció, a hörgők fokozott érzékenysége és a légutak gyulladása. Nagyon sok légúti szűkületet okozó tényezőt ismerünk, melyek közül a legjellemzőbbek az allergének (állati szőrök, ételek, pollenek, stb.), az erős fizikai terhelés, az irritáló gázok és a hideg levegő. Az asztma kórképet két fő csoportra bothatjuk, allergiás (extrinsic) és nem allergiás (intrinsic) asztmára. Az allergiás asztma kialakulásában főleg a környezeti és a munkahelyi allergének, míg nem allergiás asztma esetében a légúti fertőzések vagy gastrooesophagealis reflux játszanak fontos szerepet. [6]
Az asztma fontos klinikai jellemzője a sípoló légzés, amit súlyosságának megfelelően a légzés különböző fázisaiban hallhatunk. Enyhe gyulladásnál a kilégzés végén, középsúlyos-súlyos asztmában már a belégzés közben is hallatszik ez a jellegzetes sípolás. Legsúlyosabb esetben a kislégutak teljes elzáródása a kialakulhat a nyákdugók miatt, ami akár légzésleálláshoz is vezethet („néma tüdő”). A sípolás mellett az éjszaka erősödő köhögés, a zihálás, az emelkedett légzésszám és a légszomj is fontos szerepet játszanak a betegség diagnosztizálásában. Az asztmás rohamok leggyakrabban a kora hajnali órákban jelentkeznek, amelyek súlyossága és gyakorisága egyénenként eltérő. [5]
A folyamatosan kontrollált betegség ellenére akut exacerbációk alakulhatnak ki, amelynek leggyakoribb kiváltó oka valamilyen allergén expozíció vagy a human rhinovírus fertőzés. Iskoláskorú gyermekek esetében az asztmás fellángolások miatt megemelkedett kórházi felvételek száma korrelál a szezonális (ősz, tavasz) rhinovírus fertőzés jelenlétével. Emellett egyéb vírusfertőzések is szerepet játszhatnak a roham kiváltásában, mint például adenovírus, parainfluenza vírus vagy coronavírus fertőzés. Az asztma gyógyszeres terápiája mellett jelentős hangsúlyt kell fektetni a betegoktatásra, a rizikótényezők kiiktatására és a társbetegségek kezelésére, hogy az akut exacerbációk számát minimalizálni tudjuk. [7]
Asztma gyanúja esetén az orvos légzésfunkciós vizsgálatokat (spirometria és/vagy teljestest-pletizmográfia) végez, amit a tünetek akut megjelenésekor érdemes végrehajtani, hiszen az asztmára az epizódikus megjelenés a jellemző. A légzésfunkciós vizsgálatok közül a FEV1/FVC, FVC, PEF és az FEF50 értékek csökkennek a betegségben. Ha a PEF érték napszaki ingadozása meghaladja a 20%-ot, akkor gyógyszeres kezelésre van szükség. A légúti ellenállás leggyakrabban a hajnali, illetve a reggeli órákban a legmagasabb, emiatt az asztmás rohamok jelentkezése is ebben az időszakban a legvalószínűbb.
A reverzibilitás tesztelésére bronchospasmolysis-teszteket végeznek, amelyek során a betegnek hörgőtágítókat (pl. salbutamol) vagy szteroidot kell inhalálnia. Ha teljes a reverzibilitás, akkor a mért paraméterek (pl. FEV1, PEF) a gyógyszerek hatására visszatérnek a normál tartományba és jelentős állapotjavulás figyelhető meg.
Az asztma kezelése többszintű folyamat, amit a GINA (Global Initiative for Asthma) nemzetközi irányelve foglal magába. A GINA-t 1993-ban indították el a National Heart, Lung and Blood Institute, a National Institutes of Health és a World Health Organization (WHO) együttműködésével. A kialakított stratégia a kezelést, a megelőzést és az asztma klasszifikációját is magában foglalja.
|
Súlyosság |
Tünetek gyakorisága |
Éjszakai tünetek |
Tüdőfunkció (FEV1%) |
Tüdőfunkció változása |
Rövid hatású |
|
Időszakos |
≤2 nap/hét |
≤2x / hónap |
≥80% |
<20% |
≤2 nap/hét |
|
Enyhe állandó |
>2 nap/hét |
3–4x / hónap |
≥80% |
20–30% |
>2 nap/hét |
|
Középsúlyos állandó |
Naponta |
≥1x / hét |
60–80% |
>30% |
Naponta |
|
Súlyos állandó |
Egész nap |
Gyakran (7x / hét) |
<60% |
>30% |
Naponta többször |
A GINA klasszifikációja az asztma négy stádiumáról
A GINA klasszifikációja négy stádiumot ír le, amelybe a tünetek gyakorisága és a légzésfunkciós vizsgálatok eredményei alapján lehet besorolni a betegeket. Így beszélhetünk időszakos, enyhe perzisztáló (állandó), közepesen súlyosan és súlyosan perzisztáló asztmáról. Mind a négy stádium esetében figyelembe kell venni az éjszakai és a nappali tüneteket is.