Skip navigation

3.1.5.2 Néma olvasás

Teljesen természetes módja a követő olvasás, hiszen ha valaki egyénileg olvas (tanító, társ), akkor a többiek az egyéni olvasóval (vagy a tanítóval) párhuzamosan az ujjukkal (szemükkel) néma olvasással követik a szöveget. Az olvasás jelrendszerének megtanulásakor először halkan olvasnak is, majd a szájmozgás (szubvokalizáció) marad, végül következik a valóban néma olvasás. A halk követő és a szubvokalizációval kísért olvasás tehát átmenetet képez a hangos és a néma olvasás között. Ugyanez igaz a válogató olvasásra (lásd: A hangos olvasás és a hangos és néma olvasás kombinált fejlesztése) is.

Néma olvasást kívánnak meg a tanulóktól, ha olvasás közben kapnak feladatokat (pl. színezés, rajzolás, stb.), illetve a tankönyvek és munkafüzetek feladatai is. (Természetesen ezek a feladatok már a szövegértő olvasás témaköréhez is kapcsolódnak, melyről a következő fejezetekben részletesen foglalkozunk.)