Kislexikon

Lényeges fogalmak, definíciók

Témakör: Együttnevelés

A fogyatékosság a károsodásokat, a tevékenység akadályozottságát és a részvétel korlátozottságát felölelő gyűjtőfogalom. Egy kóros egészségi állapotú egyén, valamint kontextuális (környezeti és személyes) tényezői közötti kölcsönhatás negatív oldalát jelöli meg.

Fogyatékos személy: az a személy, aki tartósan vagy véglegesen olyan érzékszervi, kommunikációs, fizikai, értelmi, pszichoszociális károsodással - illetve ezek bármilyen halmozódásával - él, amely a környezeti, társadalmi és egyéb jelentős akadályokkal kölcsönhatásban a hatékony és másokkal egyenlő társadalmi részvételt korlátozza vagy gátolja.

Sajátos nevelési igény (SNI): az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd.

Szegregáció: Az integrált nevelés ellentéte, a sajátos nevelési igényű gyermek külön gyógypedagógiai intézményben történő nevelésére, oktatására vonatkozik.

Integráció: a fogyatékos, akadályozott, azaz sajátos nevelési igényű gyermekeknek vagy fiataloknak a nem fogyatékosok közé való beilleszkedésére vonatkozik.

Témakör: Mozgáskorlátozottság

A mozgásszervi fogyatékos (mozgáskorlátozott) gyermeknél a mozgásszervrendszer veleszületett vagy szerzett károsodása és/vagy funkciózavara miatt jelentős és maradandó mozgásos akadályozottság áll fenn, melynek következtében megváltozik a mozgásos tapasztalatszerzés és a szocializáció. A különleges gondozási igényt meghatározza a károsodás keletkezésének ideje, formája, mértéke és területe.

Mozgásszervi megbetegedés (pl. ízületi gyulladás, végtagtörések stb.) átmeneti állapot. Ebben az esetben nem beszélünk mozgáskorlátozottságról. Enyhe strukturális elváltozás (pl. lúdtalp, gerincferdülés, „X” vagy „O” láb sem tartozik a mozgáskorlátozottság fogalomkörébe, mert az elváltozás nem akadályozza tartósan a személyt a tevékenységek végzésében.

Témakör: Látássérülés

Tág értelemben: látássérült az a személy, akinek látóképessége az ép látáshoz viszonyítva csökkent.

Orvosi értelemben: a súlyosságtól függetlenül mindenki látássérült, akinek szemészeti állapota a normálistól tartós eltérést mutat.

Pedagógiai értelemben: látássérült az a gyermek, akinek látásvesztesége olyan súlyos fokú, hogy csak megfelelően kialakított tárgyi és személyi környezetben, speciális módszerek és eszközök segítségével képes optimálisan fejlődni, ismereteket feldolgozni, tanulni.

A látássérült gyermek látásteljesítménye (vízusa) az ép látáshoz (vízus: 1) viszonyítva két szemmel és korrigáltan (szemüveggel) is 0–0,33 (0–33%-os látásteljesítmény) közötti. Látássérült az a gyermek is, akinek látótere – tekintése fixációs pontjától mindkét irányban legfeljebb 10°, azaz teljes szélességében legfeljebb 20°.

Hazánkban gyengénlátónak tekintjük azokat a látássérülteket, akiknek a jobban látó szemén a szemüveggel javított látás a teljes látásnak 10-33 %-a (Vízusuk 0,1-0,33); aliglátók az ez alatti vízusúak.

Témakör: Hallássérülés

Orvosi értelemben: Az orvosi meghatározás hallássérülésnek tekinti a csak egyik fülben jelentkező (egyoldali) kismértékű halláscsökkenést, a kétoldali igen enyhe fokú vagy átmeneti időszakban jelentkező hallásromlást, vagy csak a nagyon magas frekvenciákon jelentkező halláskárosodást is, amelyek a köznapi életben nem okoznak zavart.

Gyógypedagógiai értelemben: hallássérült az a gyermek (ifjú, felnőtt, idős egyén), akinek hallásvesztesége oly mértékben korlátozza a gyermeket a fejlődési, nevelési és tanulási lehetőségeiben, hogy eredményes fejlesztéséhez gyógypedagógiai támogatás szükséges.

Más megközelítésben a hallássérültek pedagógiája a hallássérült kifejezést olyan halláscsökkenésre alkalmazza, amelynek következményeként a beszédfejlődés nem indul meg, vagy a beszéd oly mértékben sérült, hogy a beszéd megindításához vagy korrekciójához speciális beszédfejlesztő módszerek alkalmazására van szükség. Emiatt korlátozott a nyelvi alapokon történő fogalmi gondolkodás kialakulása.

A súlyos fokban hallássérült – siket – és a kevésbé súlyosan vagy közepes fokban hallássérült – nagyothalló – gyermekek hallásvesztesége a főbb beszédfrekvenciákon olyan mértékű, hogy ennek következtében a beszédnek hallás útján történő megértésére nem, vagy csak részben képesek.

Decibel: a hangerősség mértékegysége, jele: dB

Frekvencia: a hangmagasság  alapja, mértékegysége Hertz, jele Hz

A cochleáris implantáció: egy olyan műtéti eljárás, ami a súlyos nagyothallók és siketek hallásjavítását szolgálja.

Témakör: Értelmi fogyatékosság

Értelmi fogyatékosság: A központi idegrendszer fejlődését befolyásoló örökletes és/vagy környezeti hatások eredőjeként alakul ki, amelynek következtében az általános értelmi képesség az adott népesség átlagától – az első életévtől kezdve – számottevően elmarad, és amely miatt az önálló életvezetés jelentősen akadályozott.

Értelmileg akadályozott gyermek: Értelmileg akadályozottsággal élő gyermekek csoportjába tartoznak a középsúlyos, a súlyos és igen súlyos fokban értelmi fogyatékos gyermekek. Fejlődésüket, társas kapcsolataikat, tanulásukat alapvetően befolyásolja az értelmi akadályozottság.

Tanulásban akadályozott gyermek: Azok a gyermekek, akik az idegrendszer biológiai és/vagy genetikai okokra visszavezethető gyengébb funkcióképességei, illetve a kedvezőtlen környezeti hatások folytán tartós, átfogó tanulási nehézségeket, tanulási képességzavart mutatnak.

Az intellektuális képességzavar: Azokra a személyekre vonatkozik, akik az intellektuális-kognitív működések, valamint a kortárs csoportokhoz viszonyított adaptív magatartás jelentős akadályozottságával jellemezhetőek.

Adaptív viselkedés: a megváltozott életkörülményekhez alkalmazkodó viselkedés.

Témakör: Beszédfogyatékosság

A beszédfogyatékosság: a beszéd- és nyelvi teljesítmények súlyos zavarai, amelyeknek a hátterében elsősorban biológiai/organikus, funkcionális okok állnak, és csak intenzív, szakszerű segítségnyújtással javítható. A beszédfogyatékosság megjelenhet a beszédfejlődés kiterjedt és hosszan tartó elmaradásában, a beszédfolyamatosság, a beszéd- és hangképzés sérüléseiben, valamint az olvasás, írás megtanulásának és alkalmazásának akadályozottságában.

A beszédzavar: elsősorban a beszédszervi központ fejlődési és működési akadályozottsága következtében jön létre, ami egyidejűleg érinti a kommunikációs teljesítmények több területét, a hangzó-kifejező beszédet és a nyelvi működést is, azaz a fonológiai, morfológiai, szintaktikai és szemantikai szerveződést.

A beszédhiba: a beszéd valamely tényezőjének enyhébb zavara, a beszédbeli akadályozottság legenyhébb formája. Ide tartoznak a beszédhangok képzésének eltérései, amikor a hiba hátterében a beszéd és nyelvi fejlődés lassúsága, a beszédszervek ügyetlensége, a hallási észlelés gyengesége valószínűsíthető.

Élettani beszédhibák: az ép gyermekek beszédfejlődésének hároméves kor körül megjelenő fejlődési jelenségei. Az élettani beszédhibák különösebb kezelés nélkül rendeződnek.

• Élettani pöszeség
• Élettani dadogás

Témakör: Autizmus spektrum zavar

Az autizmus spektrum zavar: a viselkedés szintjén az autizmus spektrum zavarok heterogén képet mutatnak, de egységesen mindig megjelennek a közös jellemzők is (1) a szociális interakciók, (2) a kommunikáció és (3) a sztereotip és receptív viselkedés és érdeklődés terén. A közös jellemzők melletti tünetek nagymértékben különböznek egymástól.

Receptív: ismeretanyagot könnyen befogadó, fogékony

Protetikus környezet: sérülésből adódó szükségletekhez adaptált támogató, segítő környezet

Folyamatábra: logikus sorrendben rajzokkal tünteti fel a tevékenység egyes lépéseit, ha kell, akkor hozzá a szükséges eszközöket is. A gyermek feladata, hogy kövesse a folyamatábrát.

Napirend: gyógypedagógus által végzett szimbólum szint felmérés után meghatározott mennyiségű és minőségű képek, fotók, szimbólumok segítségével segít megértetni, hogy mit, hol, mikor, milyen sorrendben kell és lehet tenni. Jól követhetővé válnak a nap eseményei, előre jelezhetők a változások.

Témakör: Magatartászavar

A pszichés fejlődés zavarait a különböző súlyosságú és komplexitású részképesség zavarok, vagy azok halmozott előfordulása jellemzik, melyek nehezítik az ismeretelsajátítást, a tanulást, az önirányítás képességeinek fejlődését. A problémák jelentős részét az érzelmi és viselkedészavarok teszik ki.

Magatartászavar: Visszatérő és tartós disszociális, agresszív, vagy dacos magatartás. A viselkedés a kornak megfelelő szociális elvárások durva áthágásához vezet, sokkal súlyosabb mértékben, mint egy hagyományos gyerekcsíny vagy serdülő kori lázadás.

A magatartászavar speciális gyűjtőfogalom, ami magában foglalja azokat a viselkedésbeli formákat, amelyek az átlagostól való jelentős eltérést mutatnak.