Skip navigation

Az óvodapedagógus ajánlott feladatai az óvodai élet tevékenységi formáival kapcsolatban

 

Nincs két egyforma hallássérült gyermek. Minden hallássérült kisgyermek más és más sajátosságokkal rendelkezik. Ebből adódóan hallásállapotuktól, nyelvi szintjüktől, egyéb képességeiktől és személyiségüktől függően eltérőek a sajátos nevelési igényük is.

 

Az óvodapedagógus a csoportjába járó hallássérült gyermekek egyéni sajátosságainak megismerésével tapasztalhatja meg, hogy a gyermekek hallásállapota milyen feladatokba, játékokba való bevonását teszi lehetővé. A hallássérült gyermekek bevonása az óvodai tevékenységekbe a legtöbb esetben megvalósítható.

Az óvodai élet tevékenységi formái közül leginkább a rajzolás, festés, mintázás, kézi munka; a mozgás és a matematikai tartalmú tevékenységek azok, amelyekben a hallássérült gyermekek jó vagy jobb teljesítmény elérésére képesek halló társaiknál. A vizuális nevelés, a mozgásfejlesztés és a matematika területén a témák többsége különösebb átalakításra nem szorul a hallássérült gyermekek teljes értékű részvétele érdekében. A külső világ tevékeny megismerése témáinak feldolgozásába szinte változtatás nélkül be tudnak kapcsolódni.

Az egyik legproblematikusabb terület a verselés, mesélés. Az alacsony nyelvi szinttel rendelkező hallássérült gyermekeket nehéz bevonni a közös mesélésbe, beszélgetésbe, foglalkozásba, mivel a versek, mesék hallás utáni megértése nehézséget jelent számukra. Segítséget nyújt az előzetes feldolgozás, szemléltetés és többszöri ismétlés. A gyermek szüleit, gyógypedagógusát megkérhetjük arra, hogy kapcsolódjanak be az illusztrációk elkészítésébe. A mesélésnél mindig figyelni kell arra, hogy a hallássérült gyermekek jól hallják és lássák az óvodapedagógust. A foglalkozás után, lehetőség szerint az óvodapedagógus külön foglalkozhat velük (pl. leülhet velük röviden beszélgetni a történetről). A történet megértését segítheti a bábozás.

Az ének, zene, énekes játék, gyermektánc nem állnak messze a hallássérült gyermekektől. Bár tisztán énekelni valószínűleg nem tudnak, és a zenehallgatásból sem érzékelhetnek mindent, ugyanakkor a zenedarabok ritmusát képesek érzékelni. Meg tudják különböztetni bizonyos hangszerek hangját. Ha a gyermek a hallókészülékkel hallja a hangos zenét, akkor ő is élvezettel vehet részt zenével kísért feladatokban (pl. zenére festés, zenére mozgás stb.).

Lényeges, hogy az óvodai feladatok között gyakran legyenek olyanok, amelyekben a hallássérült gyermekek jó eredmények, sikerek elérésére képesek. Ez fejleszti az énképüket, önértékelésüket, önbizalmukat, valamint a halló gyermekek számára megmutatja, hogy a hallássérült társuk miben jobb az ép hallású társaiknál.[1]

Fontos

Ha az óvodai tevékenységeket úgy szervezzük, hogy abban a hallássérült gyermek is örömmel, jó teljesítménnyel tudjon részt venni, akkor könnyebben veszi, ha valamelyik területen nehézségei támadnak, vagy valamit nem tud megcsinálni. 

 


[1] Perlusz Andrea (2006): Ajánlások nagyothalló és siket gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez. Sulinova Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus-továbbképzési Kht., Budapest.