ELŐSZÓ

Jegyzetünkben áttekintést kívánunk adni a téma iránt érdeklődőknek a pedagógiatörténet egy különleges területéről, a nők nevelésének több ezer éves történetéről. Közismert tény, hogy a lányok nevelése, oktatása, képzése egészen a 19-20. század fordulójáig merőben más úton járt, mint a fiúké. Ennek az eltérő útnak a bemutatására vállalkozunk úgy, hogy közben felvillantjuk annak legfontosabb állomásait: foglalkozunk a nőkről alkotott társadalmi kép alakulásával, bepillantunk az egyes történeti korok és kultúrák eltérő lánynevelési gyakorlatába, megtekintjük ennek a nevelési-oktatási praxisnak és az azt megalapozó elveknek a fiúk nevelésétől eltérő vonásait, és megismerkedünk a nőnevelés történetének legfontosabb személyiségeivel. 

Tananyagunk célja nem a lexikális ismeretek mechanikus gyarapítása a felhalmozott tudásanyag egymás mellé sorakoztatása révén, hanem az, hogy az érdeklődő olvasót egy válogatott ismeretanyag segítségével tegyük figyelmessé a történelem mélyéről visszaköszönő régi-új pedagógiai problémák iránt. Érzékeltetni szeretnénk számára a nőnevelés pedagógiatörténetének szemléletformáló erejét. Mindeközben fejleszteni kívánjuk problémaérzékenységét, fokozni szeretnénk nyitottságát egy adott pedagógiatörténeti tényanyag tágabb – jelen esetben nőtörténeti – összefüggésrendszerbe helyezésével. És nem utolsósorban olyan olvasmányt kívánunk számára felkínálni, amelynek a téma iránt érzékenyítő és szemléletformáló ereje van.

Dienes Valéria szavaival értünk egyet, aki a Domonkosné Löllbach Emma budai Új Iskolájában alkalmazott nevelési elvekről és gyakorlatról írt elismerő sorokat a Nyugat egyik lapszámában 1924 nyarán. A tananyaggal való érzelmi azonosulás, a beleélés intuitív módszerét Henri Bergson filozófiai elveivel párhuzamba állítva fogalmazta meg a következő ars pedagogicá-t: „Tegyük a pedagógiát művészetté! Mi a tanítás? Nem magyarázat. Nem mutogatás. Hanem alkottatás és cselekedtetés. A tanító dolga nem adni, hanem a gyermeket oly föltételek közé helyezni, hogy vegyen.” (Dienes, 1924.)

Ez a tananyag egy olyan tanító jegyzete, aki alkottatni, cselekedtetni szeretne – úgy ahogyan azt a magyar reformpedagógia egykor női pedagógusai és filozófusai is tették a századfordulón, Löllbach Emmával és Dienes Valériával az élen.