IV. A GERINC ÉS A TÖRZS
7. A TÖRZSRE HATÓ IZMOK VIZSGÁLATA
7.2. A törzs extenzorok
7.2.2. Az erector spinae és a transverzospinális izmok
7.2.2.1. Izomerő vizsgálat
Kiinduló helyzet: a páciens hason fekszik a vizsgálóasztalon. A vizsgáló kézzel, vagy egy hevederrel rögzíti a medencét, vagy a lábakat boka fölött.
3-as izomerő: a vizsgált személy karjait törzse mellett nyújtva tartva, megemelkedik az asztalról (a hasa is elemelkedik). A véghelyzetet megtartja (232. ábra).
4-5-ös izomerő: a karok oldalt nyújtva/tarkóra tett kézzel, a páciens elemelkedik az asztaltól, és megtartja a helyzetét.
2-es izomerő: a fej és a vállak megemelkednek, de a mellkast nem képes megemelni.
1-es izomerő: a gerinc két oldalán a felületes hosszú izmok tapinthatóak (az iliocostalis, és a longissimus) de elkülöníteni őket csak megközelítőleg lehet.
232. ábra
A törzs extenzorok izomerő vizsgálata (3-as izomerő)
Alternatív vizsgálatok: A páciens hason fekszik, a vizsgáló boka fölött rögzíti az alsó végtagokat, medencéje és hasa (vagy csak a medence) alátámasztott, törzse már nem. Kezeivel megtámaszkodik egy széken, és leengedi a törzsét. Innen emeli meg a törzset legalább vízszintes helyzetig, az előbb említett kéztartásokkal. A vizsgálat előnye, hogy nem kell vízszintes fölé emelni a törzset, így a kisízületek kompressziójából származó fájdalom, vagy egyéb okból beszűkült extenziós mozgásterjedelem esetén is képes lehet a páciens a mozgást végrehajtani.
233. ábra
A törzs extenzorok izomerő vizsgálata.
1. kép: kiinduló helyzet; 2. kép (3-as izomerő; 3. kép 5-ös izomerő.
Megjegyzés: a törzs megemeléséhez a csípő extenzoroknak rögzíteniük kell a medencét.