II. FELSŐ VÉGTAGOK - A KÉZ
1. Bevezető
Az emberi kéz funkcióját tekintve sokoldalú összetett szerkezet. Végrehajtó szervként a legösszetettebb motoros funkciók ellátására képes, egyaránt alkalmas nagy erő kifejtésére, és finom, precíz mozgások kivitelezésére. Szenzoros működésével információt szolgáltat a környezetről, amivel érintkezésbe kerül. Használjuk érzések kifejezésére, miközben gesztikulálunk, megérintünk, előadunk valamit. Mindennapi tevékenységeink szinte kivitelezhetetlenek a kéz használata nélkül. A kéz épségét, normál működését veszélyeztető megbetegedések drámaian lecsökkentik az egész felső végtag funkcióját.
A kezet csontosan a disztális kéztőcsontsor tagjaihoz ízesülő öt metacarpus, és ujjanként három phalanx, a hüvelykujj esetén kettő, építi fel. A csontok által alkotott carpometacarpalis, metacarpophalangealis és interphalangealis ízületek biztosítják a kéz mozgékonyságát. A csontok és ízületek a relaxált kéz jellegzetes, palmarisan konkáv, boltozatos szerkezetét adják. Ez a szerkezet három összefüggő ívből épül fel. A legproximálisabb transzverzális ívet, a disztális kéztőcsontsor alkotja, aminek merev, stabil, központi eleme, boltozati záróköve az os capitatum. A disztális transzverzális ív a metacarpo-phalangealis ízületi sornak megfelelően fut. Ez az ív rugalmas, mobilis, mozgékonysága elengedhetetlen a kéz rugalmasságához, ahhoz, hogy alakja nagymértékben igazítható legyen a megfogni kívánt tárgy alakjához. A boltozatos szerkezet hosszanti íve a kettes és hármas sugaraknak megfelelően fut, ezek carpometacarpalis ízületei merevek, stabilitást biztosítanak, míg metacarpo-phalangealis ízületeik mozgékonyak (Flatt, 1996).