II. A FELSŐ VÉGTAGOK - A VÁLLAK VIZSGÁLATA
1. A VÁLLAK VIZSGÁLATA
1.2. A vállöv-vállízület összetett mozgásainak vizsgálata
1.2.4. Horizontális flexió – extenzió
A vállízület tiszta addukciójának vizsgálata nem lehetséges, mivel a kar mediális irányú mozgását a törzs akadályozza. Az addukciót flexióval (törzs előtti addukció), vagy extenzióval (törzs mögötti addukció) kombinálv lehet vizsgálni. Közvetlenül a törzs előtt 30° körüli, mögötte csupán néhány fokos mozgást mérhetünk, ami függ a testméretektől (has, mellek, törzs). A vizsgálat informatívabb, ha az addukciót a horizontális síkban, vizsgáljuk.
Kiinduló helyzet: a páciens ül, vagy áll, nyújtott karja 90°-os abdukcióban.
Aktív horizontális flexió (törzs előtti addukció): a páciens vállmagasságban a törzse előtt keresztbe nyújtja a karját, amíg lehet (18. ábra). A mozgásterjedelem 130°-140°. A vállízületi horizontális flexiót a vállöv protrakciója egészíti ki. A mozgás végén a törzs rotációja növelheti a mozgásterjedelmet. Az elmozdulás méréséhez célszerű valamilyen fix viszonyítási pontot (egyenest) választani, pl. a szék háttámláját, ami nyugalmi helyzetben párhuzamos a két vállat összekötő egyenessel. A goniométer mobil szárát a mozgó kar hossztengelyéhez igazítjuk.
18. ábra
Az aktív horizontális flexió (törzs előtti addukció) vizsgálata.
A vizsgáló az ellenoldali vállat rögzítve akadályozza a kapcsolódó törzs rotációt.
Passzív mozgás vizsgálata: a vizsgáló megemeli a páciens karját 90°-os abdukcióba, és a törzs előtt keresztezi. A véghelyzet-érzés rugalmas, a mozgás 10°-20°-al meghaladja az aktív mozgásterjedelmet, a rugalmas elemek nyújthatósága miatt (vállízületi tok hátsó része, a retraktorok, a sternoclavicularis ízület tokjának hátulsó része és a hátulsó szalagok és a lig. costoclaviculare).
Aktív horizontális extenzió (törzs mögötti addukció): a páciens a vállmagasságban nyújtott katját hátra nyújtja, amíg lehet. A mozgásterjedelem 30°-40°. A vállízületi horizontális extenziót a vállöv retrakciója egészíti ki. A mozgás végén a törzs rotációja növelheti a mozgásterjedelmet.
Passzív mozgás vizsgálata: a vizsgáló megemeli a páciens karját 90°-os abdukcióba, és a hátrafelé húzza. A véghelyzet-érzés rugalmas, a mozgás néhány fokkal haladja meg az aktív mozgásterjedelmet. A véghelyzet-érzést a vállízületi tok elülső részének, a sternoclavicularis ízületi tok elülső részének és az elülső szalagoknak, a lig. costoclaviculare, valamint a m. pectoralis major sternalis rostjainak megfeszülése adja.