A mozgatórendszer fizikalis, funkcionális vizsgálata

Kiinduló helyzet: a páciens széken ül törzse egyenes, lábai a földön vannak.

Az aktív flexiós mozgásterjedelem vizsgálata során a páciens előre hajlítja a fejét (a törzs flexiója nélkül), állával a szegycsonthoz közelít. A mozgás terjedelme kb. 45°-50°, amit goniométerrel mérni nem egyszerű. Lehetőségek a mérésre: a harapás síkjának elmozdulása (a fogak közé fogott kemény lap helyzetének változása), a homlok síkjának elmozdulása. Normál mobilitás esetén, a flexió végén az áll egy-két ujjnyira közelíti meg a szegycsontot (238. ábra, 1. kép).

A passzív flexió vizsgálata: a vizsgáló egyik kezét a páciens fejére, a másikat az állára teszi a kezét, és előrehajlítja. A mozgás végén rugalmas ellenállás jelzi a gerinc hátulsó szalagjainak és a kisízületi tok hátsó részének megfeszülését. Ha ülő helyzetben vizsgáljuk a passzív flexiót a fej súlyát tartó, excentrikusan működő extenzor izmok, különösen a rövid, suboccipitalis extenzorok feszülése korlátozhatja a teljes flexiót. Ezért ha a passzív flexió korlátozott, ajánlott háton fekvő helyzetben is elvégezni a vizsgálatot, amikor a nyaki extenzorok teljesen lazák.

Az aktív extenzió vizsgálata: a páciens hátrahajtja a fejét (a törzs extenziója nélkül). A mozgásterjedelem eléri a 75°-80°-ot. Mérése ugyanolyan módon történhet, mint a flexióé. A mozgásterjedelem megítéléséhez a homlok helyzetét vizsgálhatjuk. Teljes extenzióban a homlok síkja közel vízszintes (238. ábra, 3. kép).

A passzív extenzió vizsgálata: a vizsgáló megfogja a páciens fejét az álla alatt és a fejtetőn, és hátrahajlítja. A mozgás végén rugalmas véghelyzet-érzés jelentkezik, az ízületek tokjának elülső része, a gerinc elülső szalagjai, és a nyaki flexorok feszülése miatt.

238. ábra
A nyaki gerinc aktív mozgásainak vizsgálata a szagittális síkban. 1. kép; a flexiós mozgásterjedelem; 2. kép: neutrális helyzet; 3. kép: extenzió

 

Megjegyzés: a teljes flexiós-extenziós mozgásterjedelmet a felső és az alsó nyaki szakasz szabad mozgása biztosítja. A protrakciós tartásban rögzült nyakon, a felső szakaszon a flexió, az alsón az extenzió korlátozott. Ha a páciens előrehajlítja a nyakát, valójában az alsó nyaki szakaszon hoz létre további flexiót, a felső szakasz extenzióban marad, ha hátrahajlítja a fejét, a mozgás döntően a felső szegmentekben jön létre, az alsó szakasz flexióban marad. Tehát mindkét mozgásirányban csökkent a mozgásterjedelem. Ebben az esetben korrigált helyzetből is kíséreljük meg a mozgásterjedelem vizsgálatát. Kiinduló helyzetben a páciens az előre tolt fejet, az állát leszegve hátrahúzza (segíthetjük a mozdulatot, a páciens állát és hátul a fejtetőt megfogva) Ebben a helyzetben a felső nyaki szakaszon flexió, az alsón extenzió jön létre (239. ábra). Innen indítva a nyaki flexiót-extenziót a vizsgált mozgásterjedelem növekedhet. Protrakciós fejtartásnál a terápia egyik fő eleme a felső nyaki szakon a flexiós, az alsón az extenziós mobilizálás.

239. ábra
 Protrakciós fejtartás (A) Az alsó nyaki szakasz flexióban, a felső extenzióban áll.
A fej retrakciója (B) az alsó nyaki szakon extenziót, a felsőn flexiót hoz létre.
(Forrás: Neumann DA: Kinesiology of the musculoskeletal system, ed. 2, 2010, Mosby)

 

 

Flexiós-extenziós mozgásterjedelem differenciált vizsgálata a felső nyaki szakaszon.

A páciens a hátán fekszik, arca a plafon felé tekint.

A flexió vizsgálata: a vizsgált személy a fejét előre hajlítja „biccenti”, anélkül, hogy megemelné az asztalról (240. ábra, 1. kép). A mozgásterjedelem kb. 10°.

Az extenzió/ hátra biccentés vizsgálata: a páciens a fejét hátrahajlítja, úgy, hogy közben nem emeli el az asztalról (240. ábra, 2. kép). A mozgásterjedelem viszonylag nagy 20° körüli.

A mozgások döntően az atlanto-occipitális ízületben jönnek létre a két hallójáratot összekötő tengely mentén.

A passzív flexió vizsgálata: háton fekvő helyzetben a vizsgáló a tarkó alá teszi az egyik kezét, a másik tenyerét a homlokra helyezi, mutató és középső ujját az orrgyöknél a járomcsontra támasztja, és két kezével a fejet a hallójáratokat összekötő horizontális tengely körül előre hajlítja (241. ábra,1. kép).

A passzív extenzió vizsgálata: a vizsgáló egyik kezével a tarkónál fogja a fejet, a másikkal az ál alatt, és hátrahajlítja (241. ábra, 2. kép).

240. ábra
A felső nyaki szakasz aktív flexiója (1. kép) és extenziója (2. kép)

241. ábra
A felső nyaki szakasz passzív flefiós (1. kép) és extenziós (2. kép) mozgásterjedelem vizsgálata