A mozgatórendszer fizikalis, funkcionális vizsgálata

Az aktív flexiós, extenziós mozgásterjedelem vizsgálata az MTP ízületekkel együtt történik. A lábon az ember nem képes az egyes ízületeket egymástól függetlenül mozgatni. A páciens hajlítja a lábujjait, a vizsgáló megtekinti a lábujjak helyzetét. Az öregujj IP ízületében a mozgásterjedelem 30°-40° a többi ujj PIP ízületében 90°, a DIP ízületekben általában kevesebb, bár képes a 90°-ra. A hajlított lábujjak sorát megtekintve gyorsan felfedezhető az átlagostól való eltérés. Normálisan a lábujjak egységes, egyenletesen hajló sort képeznek. A sorból kiemelkedő, kiálló lábujj flexiós mozgásterjedelem csökkenésre utal.

Az aktív extenzió vizsgálata a lábujjak minden ízületének nyújtásával történik. Egyesek képesek az öregujjat a többitől függetlenül extendálni. A mozgás véghelyzetében csak az öregujj IP ízülete áll teljesen nyújtva (0°), a többi laza nyújtott állású.

A passzív flexiós mozgásterjedelmet az ujjakon egyenként és ízületenként végezzük, a proximális ujjperc rögzítése mellett mozgatjuk a disztálisabb ujjpercet. A vizsgálatot nehezíti, hogy az ujjpercek nagyon rövidek, sokszor nehézséget okoz azok rögzítése (különösen a középső ujjperc).

A passzív flexió 10°-15°-al is meghaladhatja az aktív mozgásterjedelmet, a véghelyzetben a rugalmas érzést a dorzális szalagok, és a tok dorzális részének megfeszülése adja.

A passzív extenzió a PIP ízületen eléri a 0°-ot, azt ritkán haladja meg. A DIP ízületekben a mozgásterjedelem széles határok között változik, de a 0°-ot mindenképpen el kell érnie. A véghelyzetérzés rugalmas.

Az öregujj IP ízületének stabilitása extenzióban fontos a testsúlyterhelés viselésben. Hátrahajló IP ízület nem biztosítana megfelelő támaszt az elrugaszkodáshoz, vagy a lábujjon álláshoz!