III. AZ ALSÓ VÉGTAGOK
5. A BOKAÍZÜLET ÉS A LÁB
5.5. A lábujjak mozgásainak vizsgálata
5.5.1. Articulatio metatarsophalangea (MTP)
5.5.1.1. Flexió-extenzió
Kiinduló helyzet: a páciens ül, lábszára függőleges, a talp a talajon. A proximális ujjpercek nem egyenes folytatásai a metatarsusoknak, azokkal a kisujj felé növekvő mértékben szöget zárnak be. Az interphalangealis ízületek nyújtottak, vagy enyhén hajlítottak. A vizsgálat elvégezhető a talp alátámasztása nélkül, vagy fekvő helyzetben is.
Aktív extenzió vizsgálata: a páciens megemeli az ujjait a talajról. A mozgásterjedelem a talaj és a lábujjak proximális ujjperce által bezárt szög, 50°-60°.
Az aktív flexió vizsgálata: a páciens behajlítja az ujjait (a vizsgálatot ülve, vagy fekve végezhetjük, a talp nincs alátámasztva). A mozgásterjedelem 20°-30°. Flexióban a proximális ujjperc alig hajlik tovább, mint a lábközépcsont hossztengelye, de a mozgásterjedelem lehet több is, széles egyéni variációval.
Passzív extenzió vizsgálata során a láb nincs alátámasztva, a vizsgáló rögzíti a metatarsusokat, és az MTP ízületeket nyújtja. Az extenzió passzívan eléri a 90°-ot, ami elengedhetetlen a hatékony elrugaszkodáshoz járás közben, különösen az első három ujjon. A véghelyzetérzés rugalmas, az ízületi tok plantáris részének feszülése miatt. A „passzív” extenzió vizsgálható úgy is, hogy a páciens lábujjra áll. Ebben az esetben a lábujjak flexorai megnyújtott helyzetben erősen feszülnek. Esetleges rövidülésük az IP ízületeket hajlítva tarthatja.
A passzív flexió vizsgálata ugyanaban a helyzetben történik, a vizsgáló hajlítja az ízületeket. A mozgásterjedelem minimálisan haladja meg az aktív mozgásét. A véghelyzetérzés rugalmas, a tok dorzális részének feszülése miatt.