II. FELSŐ VÉGTAGOK - A KÉZ
9. A hüvelykujj vizsgálata
9.1. Articulatio carpo-metacarpea pollicis
9.1.3. Oppozíció-repozíció vizsgálata
Az összetett oppozíciós mozgásterjedelem mérése a szokásos módon nem lehetséges. Az I-es metacarpus abdukciós, flexiós mozgásához társuló berotációnak köszönhetően a hüvelykujj szembe fordul a többi ujjal. Ezt a mozgást goniométerrel mérni nem tudjuk. A mozgásterjedelem egyik meghatározásának lehetséges formája, ha centiméterekben mérjük, mennyire tudja a hüvelykujj vége elérni a kisujj tövét (113. ábra, 1. kép). A teljes mozgáshoz hozzájárul az MCP és az IP ízület teljes flexiója, és az MCP ízület radiális deviációja. A mozgás passzív vizsgálatának nincs értelme. A kisujj és a hüvelykujj oppoziciójának közös vizsgálata lehetséges a két ujjhegy összeérintésével (113. ábra, 2. kép).
113. ábra
Az oppozició vizsgálata.
1. kép: a hüvelykujj szembefordul a tenyérrel, és megérinti a kisujj tövét;
2. kép, a hüvelykujj és a kisujj szembefordul egymással és összeérinti az ujjhegyeket (vagy az ujjbegyeket).
A repozíció az előzővel ellentétes irányú (extenzió, addukció, kirotáció) mozgás. A mozgás végén a hüvelykujj extenziós, addukkciós, és kirotációs irányú mozgást végez, és visszajut a neutrális helyzetbe.
Megjegyzés: a trapezometacarpalis ízület mozgásterjedelem mérése nem egyszerű. A mérés során nincs fix viszonyítási pont, a kiinduló helyzet a goniométerrel nehezen rögzíthető állás. Igazán pontos mérést képalkotó eljárások alapján lehet végezni. A hüvelykujj mozgásainak megítélésében fontos szerepe van a funkcionális teszteknek.