II. FELSŐ VÉGTAGOK - A KÉZ
7. A II-V-ös ujjakra ható izmok vizsgálata
7.3. A mezothenar izmok (a kéz saját – intrinsic - izmai)
7.3.1. Izomerő vizsgálat
A mezothenar izmok erejének vizsgálatakor a klasszikus vizsgálati feltételek nem érvényesek.
3-as izomerő vizsgálatakor a gravitációs hatás elenyésző, ezért a vizsgálat során az aktív, ellenállás nélküli mozgást teszteljük, a testhelyzetet (a mozgást) nem kell a gravitációs hatáshoz igazítani.
4-5-ös izomerő elkülönítő vizsgálatának nincs értelme, csak kis ellenállást adunk a mozgásra.
2-esnek tekintjük az izomerőt, ha van némi aktív mozgás (nem szükséges a gravitáció kikapcsolása)
musculi interossei dorsales
Kiinduló helyzet: a kéz neutrális helyzetben, az ujjak nyújtva. Az alkar lehet alátámasztva, a páciens könyökölhet az asztalon, de a vizsgálat más helyzetben is elvégezhető.
3-as izomerő: a nyújtott ujjak terpesztése (97. ábra 1. kép). Ezzel a mozdulattal az első (mutatóujj) és a negyedik fej (gyűrűs ujj) tesztelhető. A középső ujj radiális és ulnáris irányú mozgatásával vizsgáljuk a második és harmadik fej működését. (A kisujj abdukcióját a m. abduktor digiti minimi végzi)
4-5-ös izomerő: az egyes ujjak abdukciójára egyenként, vagy a szomszédos ujjakra adunk egymáshoz közelítő ellenállást.
2-es izomerő: az ujjak aktív abdukciója látható, de nem teljes terjedelemben.
1-es izomerő: Az első fej kontrakciója a hüvelyk és a mutatóujj metacarpusai között dorzálisan tapintható. A többi fej nehezen hozzáférhető, esetleg dorzálisan a metacaprusok között, az MCP ízületek közelében érezhetőek.
musculi interossei palmares
3-as izomerő: a nyújtott ujjak zárása a középső ujj irányába.
4-5-ös izomerő: az egyes fejekre egyenként ad a vizsgáló abdukciós irányú ellenállást. A mutatóujj palmaris interosseusa a legerősebb, a másik kettő minimális ellenállást képes legyőzni.
2-es izomerő: gyenge aktív addukció látható.
1-es izomerő: a palmaris interosseusok nem tapinthatók.
musculi lumbricales
Kiinduló helyzet: a csukló (és a metacarpusok) neutrális helyzetben rögzített, az MCP nyújtott, az IP ízületek hajlítottak (az ujjvégek az ujjak tövét érintik).
3-as izomerő: a páciens a tenyérre merőlegesen kinyújtja az ujjait, miközben hajlítja az MCP ízületeket (108. ábra).
4-5-ös izomerő: az ellenállást adhatja a vizsgáló a proximális ujjpercekre a flexióval szemben, úgy, hogy a kiinduló helyzetben a páciens ráfog a vizsgáló ujjára, és a mozgás közben ezzel az ujjal ad extenziós irányú ellenállást az MCP flexiójára.
Alternatív vizsgálat: a vizsgáló a behajlított ujjak végére ad a tenyér irányába ellenállást. A páciens az ujjhegyekkel „eltolja” a vizsgáló kezét.
2-es izomerő: gyenge aktív mozgás látható. A kettes izomerő biztosan nem ítélhető meg, mert a hosszú ujjflexorok és az interosseusok besegíthetnek a mozgásba.
1-es izomerő: a lumbricalisok nem tapinthatók.
108. ábra
A mm. lumbricales izomerejének vizsgálata (3-as izomerő).
A kiinduló helyzet (1. kép) megegyezik az izom maximálisan nyújtott helyzetének; az aktív mozgás (2. kép).