IV. A GERINC ÉS A TÖRZS
4. A nyaki (cervicalis) gerinc
4.3. A felső nyaki szakasz ízületei
4.3.1. Articulatio atlanto-occipitalis
Az atlas felfelé tekintő konkáv ízfelszínei és az os occipitale condylusai alkotják az ízületeket. A két ízületben egyidejűleg jönnek létre a mozgások, melyek a fej nyakhoz viszonyított elmozdulásait biztosítják. Az ízfelszínek görbületi íve egy, a koponyán belül található középpontú gömbfelszínre illeszkedik, ezért mozgáslehetőségeit tekintve három szabadsági fokkal rendelkezik. Ugyanakkor a rotáció nagymértékben korlátozott az ízületben, minimális mértékben jöhet létre. A rotációt korlátozza a ligamentum alare feszülése. A fej elfordításakor ez a szalag rátekeredik a densre, feszülése korlátozza a rotációt, illetve minimális ellenoldali laterálflexiót generál.
A laterálflexió terjedelme szintén kicsi, 0-3-5°. A laterálflexió irányával ellentétes oldali kisízületi tok és ligamentum alare feszülése korlátozza.
Az elsődleges, legnagyobb terjedelmű mozgásirány ebben az ízületben a flexió-extenzió, terjedelme 15°. Flexió során az os occipitale távolodik az atlas hátsó ívétől, a condylusai dorzálisan csúsznak. A flexió végén az ízületi tokok hátsó része és a hátul futó szalagok feszülnek. Extenziókor az os occipitale condylusai anterior irányban csúsznak. Az ízületi tokok elülső része feszül, de a mozgást a csontos ütközés korlátozza, az os occipitale, az atlas hátulsó íve és az axis processus spinosusa torlódnak (Kapandji 2007).