II. FELSŐ VÉGTAGOK - A KÉZ
3. Articulatio metacarpo-phalangea (MCP), 2-5 ujjak
Ezeket az ovoid ízületeket a metacarpusok konvex fejei és a proximális phalanxok konkáv bázisai alkotják. Az ízületek stabilitása nagy jelentőségű a kéz funkciója szempontjából, a fogás alapvető feltétele. A stabilitást az ízületi tok és a vele összefüggő, abba beágyazott kötőszöveti elemek, a collaterális szalagok és a palmar plate (voláris/palmáris lemez) biztosítják.
A collaterális szalagok radiálisan és ulnárisan fognak át egy-egy metacarpo-phalangeális ízületet. A metacarpus fej posterior tuberculumáról erednek kétoldalt, majd két rostkötegre válva, ferdén, palmaris irányba futnak. A vastagabb rostköteg dorzálisabb lefutású, a proximális phalanx bázisának tenyéri felszínére, míg a vékonyabb köteg a palmar plate szélére tapad. Ezek a szalagok az MCP ízületek neutrális helyzetében lazák, engedik az ujjak oldalirányú mozgását, ugyanakkor az ízület hajlított helyzetében feszesek, akadályozzák az ujjak távolítását. Az oldalszalagok halított helyzetben történő megfeszülését a metacarpus fej felszínének görbülete okozza, ez a görbület a tenyéri felszínen kifejezettebb, így flexióban a szalagok tapadási pontja távolabb kerül az eredéstől, ez fokozza a szalagok passzív feszülését. (91. ábra)
A közel 70°-os flexió az MCP ízületek zárt ízületi helyzete. Az ízület oldalirányú stabilitása ebben a helyzetben igen lényeges, hiszen számos funkció, például az írás, a kulcs használat, a csippentő fogás nem, vagy nehezen végezhető el instabil MCP ízületekkel (Neumann, 2010).
91. ábra
A metacarpo-phalangealis ízület felépítése, a voláris lemez (palmar plate) és a függesztő gyűrűk (A1, A2)
Az ízület arthrokinematikája flexió során
(Forrás: Neumann DA: Kinesiology of the musculoskeletal system, ed. 2, 2010, Mosby)
További stabilizáló képletek az MCP ízületeket összekötő, mély transzverzális szalagok, ligamentum metacarpea transversa profunda rostjai, melyek a kéz teljes szélességében végighúzódnak.
A palmar plate valamennyi MCP ízületnél is megtalálható, erős, rostporcos lemez, mely a tenyéri felszínen, a proximális phalanx bázisán rögzül, a metacarpus fejéhez egy rugalmas recessus kapcsolja. (91. ábra)
Ennek a rostporcos képletnek a szerepe az ízületi vápa méretének növelése, extenzió során ennek felszíne adja a vápát. Flexió közben a palmar plate végigcsúszik a metacarpus fején, kifeszíti a tok kibővült részét, a palmaris recessust.
Stabilizáló kötőszövetes képletek azok a függesztő gyűrűk is, amik a kéz ízületeinek magasságában, így itt, az MCP ízületeknél is, a flexor inakat a phalanxokhoz rögzítik. Ezek szerepe az erőátvitel, továbbá, hogy az inakat az ízület közelében tartsák, így biztosítva az ujjhajlító izmok hatékonyságát (Kapandji 2010).
(91. ábra)