III. AZ ALSÓ VÉGTAGOK
3. A csípőízület
3.4. A csípőízület vizsgálata
3.4.3. A csípő ízületre ható izmok vizsgálata
3.4.3.4. A csípő ízület adduktorai
3.4.3.4.1. Izomerő vizsgálat
Kiinduló helyzet: a páciens a vizsgált oldalán fekszik, az alsó végtagok egyenesen a törzs folytatásában, kezével elől támaszkodik.
3-as izomerő: A nem vizsgált végtagot a vizsgáló megemeli és megtartja, másik kezével stabilizálja a medencét. A vizsgált személy az alul lévő végtagját a másik mellé emeli.
4-5-ös izomerő: az előző helyzetekben abdukciós irányú ellenállást adunk a comb belső oldalán a térd magasságában.
2-es izomerő: a páciens a hátán fekszik. A vizsgáló kissé megemeli az alsóvégtagot és súlyát megtartja. A másik végtag oldalra helyezése szabad mozgást biztosít a vizsgált végtagnak. A páciens addukálja a megemelt végtagját. Érdemes az addukciót abdukcióból indítani, mert a nagyobb mozgásterjedelem miatt jobban megítélhető az izomerő.
A flexiós hatású adduktorok vizsgálata ülve is elvégezhető. A vizsgáló kissé megemeli a végtagot, abdukálja, és a súlyát megtartja, majd a páciens közelíti azt a másik végtaghoz.
1-es izomerő: a musculus pectineus a legventrálisabban futó adduktor. Eredésénél, a lágyékhajlatban a rectus femoristól kb. tenyérnyire a középvonal felé, a szeméremcsont szélénél biztosan tapintható.
A musculus adductor longus kiemelkedő kötege a symphysis közelében tapintható. Ülő helyzetben érdemes tapintani, miközben a páciens próbál addukálni (térdeit összeszorítani).
A musculus gracilis ina a mediális epicondylus fölött tapintható, a comb mediális oldalán.
A többi adduktor mélyen a térd flexorok és extenzorok takarásában fut, ezért tapintásos vizsgálatuk nem lehetséges.