IV. A GERINC ÉS A TÖRZS
1. A gerinc
Az emberi test központi pillérét a csigolyák és a köztük lévő összeköttetések által alkotott gerinc alkotja. Szerepe a vertikális stabilitás biztosítása, ezen kívül mobilis összeköttetése révén mozgékony, lehetővé teszi a törzs és a nyak minden irányú elmozdulását. A gerincet felépítő csigolyaoszlop a gerincvelő és a kilépő gerincvelői gyökök csontos védelmét biztosítja.
A gerinc 33 csigolyából épül fel, görbületei szerint öt szakaszra osztható.
- a nyaki szakasz 7 csigolyából álló, görbületi ívét tekintve hátrafelé konkáv (lordózis),
- a háti szakasz, 12 csigolyából áll, konvex ívet alkot (kyphosis),
- az ágyéki szakaszt 5 csigolya alkotja, konkáv ívű (lordózis),
- a keresztcsonti szakasz szintén 5 csigolyából áll, melyek összecsontosodva együttesen a sacrumot alkotják, konvex ívű szakasz (kyphosis),
- továbbá a farkcsonti rész, ami szintén összecsontosodott 3-5 csigolyából áll.
A különböző gerincszakaszok fiziológiás görbületei megfelelnek a gerinc neutrális helyzetének. Ezek a görbületek a gerinc szagittális síkú mozgásai során változnak, ívük csökken, vagy éppen megnő a mozgás irányának megfelelően (206. ábra) (Mannion és mtsai, 2004).
206. ábra
A gerinc fiziológiás görbületei
Születéskor a gerinc íve kifotikus, így a háti és a keresztcsonti görbületeket tekintjük a gerinc elsődleges görbületeinek. A mozgásfejlődés során a fej emelésével formálódik a nyaki lordózis, a függőleges testhelyzet, az állás, járás révén pedig a lumbális lordózis (Kapandji 2007).
A gerinc fiziológiás görbületei stabilitást és rugalmasságot is biztosítanak egyszerre. A kettős „S” alakú görbület hatékonyan segíti az axiális terhelés elnyelését, csillapítását, mintegy rugóként működik. Ehhez a funkcióhoz a csigolyákat összekötő ízületek, szalagok, porckorongok és izomzat rugalmassága, passzív feszülése is jelentősen hozzájárul.
Álló helyzetben, ideális esetben, a súlyvonal lefutása oldalnézetből a processus mastoideustól a második sacralis csigolya előtt elhaladva, kissé a csípőízület mögött, a térdízület és a boka előtt húzódik. A súlyvonal lefutását tekintve valamennyi gerincszakaszon a görbület konkáv oldalán halad, így a gravitáció hatása segíti az optimális görbületi ívek megtartását (Neumann, 2010).
Két, egymással kapcsolódó csigolyát, a köztük fennálló összeköttetésekkel: kisízületekkel, porckoronggal, szalagokkal és a kilépő gerincvelői gyökökkel együtt tekintünk egy mozgás-szegmentumnak. A csigolyák alakja, az alapvető hasonlóság mellett, az egyes gerincszakaszokon némileg eltérő. A csigolyák alaki eltérései, a kisízületi felszínek térbeli orientációja az egyes gerincszakaszok funkciójának függvényében alakul, a jellemzőket az egyes gerincszakaszok leírásánál tárgyaljuk. Általános jellemző, hogy a kisízületi nyúlványok közel függőleges helyzetűek, ez a térbeli elhelyezkedés, különösen az alsó háti és a lumbális szakaszon hatékonyan akadályozza a csigolyák egymáson történő anterior irányú elcsúszását, így védve a gerincvelőt és a kilépő gyököket.