III. AZ ALSÓ VÉGTAGOK
5. A BOKAÍZÜLET ÉS A LÁB
5.4. A láb mozgásainak vizsgálata
5.4.2. Inverzió – everzió
A subtalaris ízület és a lábtőcsontok közötti többi ízület összetett mozgása. Mozgásaikat differenciáltan vizsgálni nem lehet, minden mozgásban, minden csont elmozdul. Némileg az ab-addukció és a szupináció-pronáció elkülönítve is vizsgálható.
Kiinduló helyzetben a páciens ül, vagy fekszik, lába (talpa) nincs alátámasztva.
Aktív inverzió: a páciens a talpát befelé fordítja és addukálja amihez plantárflexió is társul. Az everzió vizsgálatakor a páciens kifelé forgatja a talpát, abdukálja a lábat ami dorzálflexióval társul. Az inverzió kb. a kétszerese az everziónak, de a három tengely körül történő mozgás mérésére nincs megfelelő eszköz.
Passzív inverzió-everzió: a vizsgáló a boka fölött rögzíti a lábszárat, és a lábat kívülről átfogva vizsgálja az inverziót, belülről átfogva az everziót. Mindkét véghelyzetben rugalmas ellenállást érez. Az inverzió végén a laterális kollaterális szalag (főleg az elülső rostok) és a lábtő laterális és dorzális szalagjai feszülnek meg leginkább. Az everzió végén a rugalmas véghelyzetérzést a mediális kollaterális szalag (főleg a hátsó köteg), és a lábtő mediális és plantáris szalagjainak feszülése okozza.