A mozgatórendszer fizikalis, funkcionális vizsgálata

A boka körüli szalagok, a ligamentum collaterale laterale (fibulare) és a ligamentum collaterale mediale (tibiale) két ízületet hidalnak át. A talocruralis ízületet, és a subtalaris ízületeket. A talust és a calcaneust összekötő szalagrendszer, a ligamentum talocalcaneum interosseum négy kötege erős stabilitást biztosít a két csont között, különösen a testsúly viselésekor. Ezek független fizikális vizsgálata nem lehetséges.

A két oldalszalag előre, hátra és lefelé futó kötegeinek vizsgálata a „rejtett” talus hozzáférhetetlensége miatt a calcaneus mozgatásával történik.

A laterális stabilitás vizsgálata: a páciens ül, vagy fekszik, térde hajlítva van, a láb neutrális helyzetben. A vizsgáló a sarokcsontot (és közvetve a talust is) mediális irányba billenti (183. ábra). Néhány fokos elmozdulás után a lig. calcaneofibulare és kevésbé a lig. talofibulare anterior megfeszülése megállítja a mozgást. A vizsgáló tapintja is a kollaterális szalagok feszülését. Ha a szalag elszakadt, a sarokcsont és a talus fokozottan addukálható. Ha a nyújtás fájdalmas, a szalag sérült (pl. rándulás) de intakt.

Mediális stabilitás vizsgálata: a helyzet az előzővel megegyező, a vizsgáló a sarokcsontot laterális irányba billenti. A mozgást a felületes lig. deltoideum, és a mélyebben futó lig. tibiotalare posterior korlátozza. A lig. deltoideum feszülése jól tapintható a belboka alatt. A szalagok szakadása nagyfokú sarok abdukciót enged, a fájdalom a szalagok érintettségére utal.

 

183. ábra
A laterális szalagok (lig. collaterale laterale) stabilitásának vizsgálata.

Az elülső stabilitást a két oldalszalag elülső kötegeinek (lig. talofibulare anterior, lig. talotibiale anterior) és az elülső tokszalag épsége biztosítja.

Elülső asztalfiók teszt: a páciens ül, vagy fekszik, térde hajlítva, a bokaízület kb. 20°-os plantárflexióban van. A vizsgáló elölről rögzíti a lábszárat a boka fölött, másik kezével átfogja a sarkat, és a sarokcsonttal együtt a talust is előrehúzza (184. ábra, 1. kép). A szalagok megfeszülése néhány milliméter mozgást enged, majd határozott erős ellenállást produkál. Ha mindkét szalag elszakadt, a talus láthatóan előrecsúszik. Ha csak a laterális szalag szakadt, a teszt során a talus (a láb) előrecsúszik, és befelé fordul (addukálódik). Mediális szalag szakadása ellenkező irányú mozgást eredményez. A lig. talofibulare anterior célzott vizsgálata: a vizsgáló a lábat 20°-os plantárflexióba és inverzióba állítja, és így végzi el a tesztet.

A vizsgálat más testhelyzetekben is elvégezhető:

Hasonfekve, a láb túlér az asztalon. A tibiát az asztal rögzíti, a vizsgáló a sarkat nyomja ventrális irányba;

Hátonfekve a láb talprahúzva. Az asztal stabilizálja a sarkat, a vizsgáló elölről hátrafelé nyomja a tibiát (184. ábra, 2. kép).

 

184. ábra
A bokaízület elülső stabilitásának vizsgálata. A vizsgáló a lábszárat stabilizálja, és a sarokcsontot előrehúzza (1. kép), vagy a sarokcsontot letámasztja, és a lábszárat csúsztatja hátra (2. kép).

Hátulsó stabilitást a két oldalszalag hátulsó kötegei (lig. calcaneofibulare, lig. tibiotalaris posterior lig. talocalcaneum medialis, a lig. talocalcaneum posterius és a lig. talocalcaneum lateralis) biztosítják.

Hátulsó asztalfiók teszt: a páciens ül, vagy fekszik, térde hajlítva, a bokaízület kb. 20°-os plantárflexióban van. A vizsgáló hátulról rögzíti a lábszárat a boka fölött, másik kezével átfogja a láb dorzális oldalát az ízülethez közel és a talust hátrafelé tolja (185. ábra, 1. kép). A szalagok megfeszülése néhány milliméter mozgást enged, majd határozott erős ellenállást produkál.

Hátonfekve a láb talprahúzva. A vizsgáló az asztalon rögzíti a lábat, és előre húzza a tibiát (185. ábra, 2. kép).

 

185. ábra
A boka ízület hátulsó stabilitásának vizsgálata.
A vizsgáló a lábszárat stabilizálja, és a sarokcsontot/talust hátrafelé csúsztatja (1. kép), vagy a sarokcsontot letámasztja, és a lábszárat csúsztatja előre (2. kép).