A mozgatórendszer fizikalis, funkcionális vizsgálata

Stabilizáló funkció: hasizmok, mint a többi gerincre ható izom, jelentős szerepet játszik a törzs stabilizálásában.

• Ennek vizsgálata megegyezhet az izometriás teszttel (törzs megtartása félig ülő helyzetben).
• Másik lehetőség: hason fekvő helyzetben alkar és lábujjtámasz mellet a páciens megemeli a törzsét és a teljesen egyenes testet megtartja. A helyzet más izmok erős aktivitását is feltételezi (pl. csípő flexorok, láb plantár flrexorok, vállízületi extenzorok és adduktotok stb.).
• A két felemelt alsóvégtag megtartása változó csípő flexió mellett, a medence előrebillenése nélkül (a csípő flexorok aktivitása mellett nagyon erős izom kontrakciót kíván a hasizmoktól). Az izom gyengeségét jelzi a lumbális lordózis megjelenése, fokozódása.

Felülés: ha az alsóvégtagok nyújtva vannak és a vizsgált személy teljes felülést végez, rögzített alsó végtagokkal, a mozgást a hasizmok indítják, a mellkas elemelkedéséig. Ezután bekapcsolódnak a psoas major és minor, és a többi csípő flexor, amelyek a medencét előre húzzák (hajlítják a csípőízületet), miközben a hasizmok hajlított helyzetben rögzítik a lumbális gerincet. Gyenge hasizmok esetén a mozgást a nyak flexorai indítják, majd a psoas major és minor előre húzza a lumbális gerincet. A páciens fokozott lordózissal emeli meg a törzset az asztalról és a csípő flexorok fejezik be a törzsemelést. A hasizmok teljes aktivitása nélkül a csípő flexorok nem képesek a felülést biztosítani.

Hasprés: a páciens egy mély belégzés után ellenállással szemben, szűkített szájnyílással (un. ajakfékkel), mintha forró leves fújna, végez hosszú kilégzést. Ehhez a hasizmok erős aktivitása elengedhetetlen. Ebben jelentős szerepe van a m. transversus abdominisnek is.