I. BEVEZETÉS

2. A MOZGATÓRENDSZER FIZIKÁLIS VIZSGÁLATÁNAK ALAPELVEI ÉS MENETE

2.6. Az izmok vizsgálata

2.6.2. Az izomhossz vizsgálata – maximális megnyújthatóság

Az izomhossz vizsgálata során, különösen a két, vagy több ízületet áthidaló izmok esetén, melyek hajlamosak hosszcsökkenéssel adaptálódni ahhoz az ízületi helyzethez, vagy mozgásterjedelemhez, amiben a leginkább használják őket, az izom hosszát, nyújthatóságát, rugalmasságát vizsgáljuk. Az izom eredését és tapadását egyidejűleg távolítjuk egymástól úgy, hogy az izom valamennyi működésével ellentétes irányú elmozdulást hozunk létre az áthidalt ízületekben, vagy a proximális szegmentum rögzítése mellett a disztális szegmentumot mozdítjuk az izom valamennyi működésével ellentétes irányba.

A vizsgálat kivitelezésekor fontos, hogy a vizsgált izmot a beteg ellazítsa. Ennek érdekében stabil, kényelmes helyzetben helyezzük el a beteget, úgy, hogy a vizsgált izommal ne kelljen az áthidalt ízületet stabilizálnia, vagy súlyát megtartania. A mozgatást a terapeuta végzi, a beteg passzív. Amennyiben az izom hossza a fiziológiásnál rövidebb, a vizsgált izom működésével ellentétes irányba nem érhető el mindkét áthidalt ízületben a normál mozgásterjedelem, a nyújtás során feszülő ellenállást érzünk..

A több ízületet áthidaló izmok nyújthatóságának vizsgálata során a rövidebb, hasonló működésű izmok is megfeszülnek. (pl a biceps brachii nyújtásakor a m. brachialis, a m. brachioradialis, sőt némileg a m. supinator is). Ilyenkor a rövidebb izmok differenciált vizsgálatakor a hosszú izom feszülését csökkentjük, ha az izom eredését és tapadását közelítjük egymáshoz (a biceps esetén a vállízületet közel 90°-os flexióba helyezzük), így a könyök nyújtásakor a biceps nyújtási feszülése kizárható.

A több ízületre ható izmok vizsgálatakor a mozgás végén érzett feszülés és korlátozott mozgathatóság esetén mindig végig kell gondolni, van-e olyan rövidebb izom, aminek a megnyújtása akadályozhatja a mozgást. Pl. a kéz ujjak extenzorainak nyújtása (ujjak flexiója, csukló hajlítása, alkar pronációja és a könyök nyújtása) során megfeszülnek a csukló extenzorok, vagy a m. supinator is. Ilyenkor engedjük az ujjakat lazán kinyúlni, és ellenőrizzük a nyújthatóságot így is, a proximálisabb izmok állapotának megítélésére.