II. FELSŐ VÉGTAGOK - A KÉZ
3. Articulatio metacarpo-phalangea (MCP), 2-5 ujjak
3.1. Osteokinematika
Az MCP ízületek két szabadsági fokkal rendelkeznek, bennük anatómiai alkari pozíció mellett szagittális síkban flexió-extenzió, frontális síkban ab-addukció jöhet létre.
Flexió – 0°-90° - a flexiós terjedelem a 2. ujjtól az 5. ujj felé haladva növekszik, az 5. ujj esetén eléri a 100°-110°-ot. A mozgásterjedelem végén az ízületi tok dorzális része és a collaterális szalagok feszülnek.
Extenzió – 0°-30°-40° - a mozgásterjedelem végén a tok palmaris része és az oldalszalagok feszülése jelentkezik. Laza szalagok esetén a passzív extenzió mértéke elérheti a 90°-ot is.
Abdukció –addukció – 0°-20° - az ujjak abdukciója és addukciója a 3. sugárhoz képest, annak helyben maradása mellett jön létre, ugyanakkor a 3. MCP ízületben is kivitelezhető oldalirányú mozgás. Ez a mozgás radiális és ulnáris deviációként írható le (Neumann, 2010). A 2. ujj oldalirányú mozgása a legnagyobb, itt a mozgásterjedelem eléri a 30°-ot mindkét irányban. Szintén jelentős az 5. ujj abdukciós mozgásterjedelme.
A két fő síkban létrejövő mozgások mellett az MCP ízületekben az ízfelszínek alakja lehetővé teszi, hogy az ízület neutrális, vagy enyhén extendált helyzetében a proximális phalanx bázisa a metacarpus fejéhez képest passzívan távolítható és közelíthető, palmaris és dorzális, valamint oldalirányban csúsztatható és a phalanx hossztengelye körül rotálható. Ezek a passzív mozgáslehetőségek biztosítják, hogy az ujjak minél inkább képesek legyenek igazodni a megfogott tárgy alakjához, így a lehető leghatékonyabb lehet a fogás.