II. A FELSŐ VÉGTAGOK - A VÁLLAK VIZSGÁLATA

1. A VÁLLAK VIZSGÁLATA

1.5. A vállízületre ható izmok vizsgálata

1.5.2. A vállízület abduktorai
1.5.2.3. Speciális tesztek

Izometriás teszt a vállízület enyhe abdukcióban (10°-20°), rotációs középhelyzetben. Ellenállást a könyök fölött, addukciós irányba adunk. A fájdalom származhat a deltoideus középső részéből, vagy a supraspinatusból. Ha a tesztet nagyobb mértékű abdukcióban végezzük, a deltoideus elülső és hátsó rostjai is biztosan megfeszülnek.

Fontos!

Gyakori probléma, az erősen igénybe vett musculus supraspinatus rostjainak felrostozódása, a bursa subdeltoidea gyulladása. A feszülő izomrostok abdukció során nekifeszülnek az acromionnak, vagy a ligamentum coracoacromiale-nak és igen erős fájdalmat okoznak. A probléma elsősorban a 40 év fölötti nőket, a felső végtaggal tartósan a fej fölött dolgozókat, pl.: szobafestők, szerelők, fodrászok, dobó sportokat végzők, kajakozók stb. érinti. A betegek éles éjszakai fájdalomra panaszkodnak, amikor az ellazult vállat megmozdítják. Másik jellemző panasz a kar vízszintes fölé, vagy azt megközelítő emelésekor megjelenő fájdalom. Előrehaladott állapotban a gyulladás ráterjedhet a biceps hosszú fejének inára, az ízületi tokra illetve a rotátorköpeny többi tagjára. A vállízület mozgásterjedelme minden irányba beszűkül és fájdalmas, akár teljes mozgásképtelenség is kialakulhat („befagyott váll szindroma”).

A subacromiális régió érintettségét igazoló tesztek a fájdalmat provokálják úgy, hogy a subacromiális teret szűkítik a tuberculum majus és a coracoacromiális ív közelítésével és a köztük futó bursa subacromiale összenyomásával, és a supraspinatus megfeszítésével (45. ábra).

A subacromiális tér felépítése. Az acromion alatt látható a m. supraspinatust felülről borító bursa, aminek szabad mozgása biztosítja a szűk résben mozgó képletek szabad csúszását.

45. ábra
A subacromiális tér felépítése. Az acromion alatt látható a m. supraspinatust felülről borító bursa, aminek szabad mozgása biztosítja a szűk résben mozgó képletek szabad csúszását.
(Forrás: Neumann DA: Kinesiology of the musculoskeletal system, ed. 2, 2010, Mosby)

Fájdalmas ív vizsgálata: a páciens ül, vagy áll, a karok neutrális helyzetben. A karokat kérjük egyszerre, lassan oldalra emelni (abdukálni), egészen a fej mellé. A mozgás során a beteg 80°-110° közötti mozgástartományban jelzi a fájdalom megjelenését, vagy fokozódását. Ebben a tartományban, a tuberculum majus és az acromion közötti rés beszűkül, amiben a feszülő supraspinatus erős nyomás alá kerül. Ha a beteg a karját kirotálja és tovább emeli, a fájdalom csökkenhet, vagy meg is szűnhet. Ennek oka, hogy a kirotációval az tuberculum majus hátrafelé fordul, így az izom tapadása „kicsúszik” az acromion alól.

Látható jelek:

  • az abdukció során a beteg a kritikus tartományban a kar kirotálásával (a tuberculum majus hátrébb helyezésével) igyekszik elkerülni a tuberculum majus és az acromion ütközését, és ezzel csökkenteni a fájdalmat;
  • az érintett oldalon a vállövi eleváció hamarabb bekapcsolódik a mozgásba;
  • a páciens valamilyen egyéb elkerülő mozgást végez az adott tartományban.

Dropp-arm” teszt („hulló kar”): A vizsgáló felemeli a páciens két karját a fej mellé, és kéri, hogy a nyújtott karokat oldalt lassan engedje le. 90°-hoz közeledve az egyre jobban feszülő supraspinatus a kritikus tartományban (80-110°) fájdalmassá válik, nem képes a kar súlyát megtartani, és az érintett kar „leesik”.

Supraspinatus izometriás teszt: a vizsgáló a páciens karját 90°-os abdukcióba emeli, majd 30°-al előbbre, horizontális flexióba hozza, és berotálja (a hüvelykujj lefelé, a tenyér hátra néz). Ebben a helyzetben a karra adott lefelé irányuló ellenállással szemben kell a helyzetet megtartani. A megfeszülő supraspinatus a horizontális felxió miatt a subacromiális rés szűkebb, elülső területén halad át, amit a berotáció a tuberculum majus (az izom tapadása) előbbre fordításával tovább fokoz.

 

A m. supraspinatus izometriás tesztje.

46. ábra
A m. supraspinatus izometriás tesztje.

Ütköztetés („impingement” teszt): a vizsgálatban a vizsgált személy passzív, karját ellazítja, izmait nem feszíti. A vizsgáló, az ülő páciens karját oldalra emeli, kb. 80°-ig és berotálja (könyök hajlítva). A vállövet rögzíti és a rotációs helyzetet fenntartva a beteg karját megemelgetve ütközteti az acromiont és a tubeculum majust. Vizsgálat közben a kart egyre előrébb hozva provokálja a fájdalmat. A tesztnek több variációja létezik, de mindegyikben közös, hogy az abdukcióval és rotációval beszűkített subacromiális résben mozgatott karral váltja ki a fájdalmat (pl. a 90°-ig oldalra, vagy előre emelt kar ki-be rotálásával, vagy a berotált kar előre-hátra mozgatásával (48. ábra).

 

Subacromialis impingement teszt.

47. ábra
Subacromialis impingement teszt. 
A vállízület abdukcióban, berotációban és kisfokú horizontális flexióban van. A vizsgáló rögzített vállöv mellett „ütközteti a tuberculum majust a coracoacromialis ívhez.

Nyújtási fájdalom: a berotált kart, hajlított könyökkel a törzs mögött addukáljuk, vagy felszólítjuk a pácienst, hogy próbálja elérni a kezével az ellenkező oldali lapockáját. Az izom megnyújtása az esetek többségében komoly fájdalommal jár. (A nőbetegek leggyakoribb panasza, hogy a fájdalom miatt nem tudják a melltartójukat ki-bekapcsolni.)