II. A FELSŐ VÉGTAGOK - A VÁLLAK VIZSGÁLATA
1. A VÁLLAK VIZSGÁLATA
1.3. A vállöv és vállízület mozgásainak differenciált vizsgálata
1.3.2. A vállízületi mozgásterjedelem vizsgálata
1.3.2.1. A vállízületi flexió-extezió vizsgálata
Aktív flexió vizsgálata: a páciens nyújtott karját előre emeli, addig, amíg rögzített vállöv mellett képes. Valójában nem csak az elevációt kellene gátolni, hanem a lapocka fölfelé rotációját is. Ehhez a lapockát kívülről kell megtámasztani, de a lapos csont könnyen kicsúszik a vizsgáló keze alól. A mozgásterjedelem kb. 0°-100°-ig lehetséges. A kar véghelyzetét a kiindulási helyzethez (függőleges) viszonyítjuk.
Passzív flexió vizsgálata: A kiinduló helyzetből a vizsgáló a páciens karját a könyök magasságában alátámasztva emeli előre, miközben a vállövet rögzíti. A rugalmas véghelyzet-érzést a ligamentum coracohumerale hátulsó kötegének és az ízületi tok hátulsó, alsó részének megfeszülése okozza.
Aktív extenzió vizsgálata: a vizsgáló a vállövet rögzíti, a páciens a karját hátra emeli. A mozgásterjedelem kicsi, 15°-20°. Az elmozdulás méréséhez a kar és a függőleges által bezárt szöget mérjük.
A passzív extenzió vizsgálat során a rögzített vállöv mellett a vizsgáló emeli hátra a páciens karját. A mozgást a lig. coracohumerale elülső kötegének megfeszülése határolja be, más képletek a vállízület és a vállöv körül nem feszülnek. Jellemző, hogy az egész ízületi totkot érintő, annak zsugorodását okozó folyamatokban az extenzió még akkor is megmarad, amikor az összes többi irányban jelentős mozgásbeszűkülést találunk.