A mozgatórendszer fizikalis, funkcionális vizsgálata

Az articulatio talocruralis kapcsolja a lábat a lábszárhoz. Teherviselő ízület, melynek mozgásai lehetővé teszik az egyenes és egyenetlen talajon való állást, járást, futást, mely mozgások során mind a testsúlyból, mind a talaj reakciós erőkből fakadó terhelés keresztülhalad a bokaízületen, így annak a mobilitáson kívül jelentős stabilitással is rendelkeznie kell.

Az ízületi felszíneket a trochlea tali, valamint a tibia disztális végén lévő ízfelszín és a malleolus mediális és laterális porccal borított felszínei adják. A trochlea tali a szagittális síkban konvex, elülső része szélesebb, mint a hátsó, rajta egy enyhén ferde lefutású barázda húzódik, melybe pontosan illeszkedik a tibia konkáv alsó felszínén futó taréj. A trochlea két oldalán lenyúló porccal borított részekhez illeszkednek a tibia és a fibula nyúlványai. A malleolus lateralis nagyobb és disztálisabbra nyúlik, mint a malleolus medialis. A boka alkotói által formált ízület egy ács-csapoláshoz hasonlítható, ez a zárt forma nagymértékű stabilitást biztosít az ízület számára.

Az ízületi tok vékony, kétoldalt szalagok erősítik. A mediális kollaterális szalag (169. ábra) széles és feszes, háromszögletű alakja miatt a ligamentum deltoideum nevet viseli. A tibiáról induló rostok az os navicularera, a talusra és a calcaneusra futnak. A ligamentum deltoideum elsődleges feladata, hogy behatárolja a valgus irányú elmozdulást a bokaízületben, a subtaláris és a talonaviculáris ízületekben.

169. ábra
A felső ugróízület mediális szalagrendszere
(Forrás: Neumann DA: Kinesiology of the musculoskeletal system, ed. 2, 2010, Mosby)

A laterális oldalszalag három, egymástól jól elkülöníthető részből áll. A ligamentum calcaneofibulare, a ligamentum talofibulare anterius és posterius együttesen korlátozzák a láb varus irányú elmozdulását. Mivel a malleolus medialis kevésbé zárja le az ízületet oldalirányban, mint a malleolus laterális, így a bokaízület stabilitása kisebb, ficamának valószínűsége nagyobb fokozott inverziós erőhatás esetén, a laterális oldalszalag sérülése jelentősen többször fordul elő, mint a mediális oldalszalagé.

Az elülső talofibuláris szalag a malleolus lateralis elülső felszínéről előre, a talus nyakához fut. Ez a szalag sérül a leggyakrabban a laterális csoportból, erőteljes inverziós, addukciós erőhatásra, különösen, ha az plantárflexióval kombinálódik (például magasból leugorva, vagy ha figyelmetlenül egy mélyedésbe lépünk).  A hátsó tibiofibuláris szalag a fibula hátulsó felszínéről mediálisan ered és a talus hátsó felszínére fut, rostjai vízszintesen húzódnak a talocruralis ízület mögött. Elsődleges feladata a talus stabilizálása a bokavillában, továbbá akadályozza a talus erőteljes abdukálódását, különösen a boka teljes extendált helyzetében. A calcaneofibularis szalag a malleolus lateralis csúcsáról ferdén hátrafelé fut a calcaneus laterális felszínére. A láb inverziós elmozdulása feszíti meg, különösen a bokaízület extendált helyzetében (Neumann, 2010).

(170. ábra)

170. ábra
A felső ugróízület laterális szalagjai
(Forrás: Neumann DA: Kinesiology of the musculoskeletal system, ed. 2, 2010, Mosby)

Tibio-fibularis összeköttetések

Bár anatómiailag a boka a talocruralis ízületből áll, funkcionális szempontból jelentős strukturális egységként említendők a tibia és a fibula közötti összeköttetések, valamint a membrana interossea.

A proximális tibiofibularis ízület egy valódi synovialis ízület, melyet a fibula fejen és a tibia laterális condylusának hátsó-oldalsó területén elhelyezkedő, hyalin porccal borított felszínek alkotnak. Az ízületi tokot elülső és hátsó szalagok, a ligamentum capitis fibulae anterius és posterius erősítik. További stabilizáló tényező az ízületet hátulról kerülő musculus popliteus ina. Az ízületben csak minimális csúszó mozgás jöhet létre, ez biztosítja, hogy a térdízület laterális oldalszalagja és a musculus biceps femoris generálta húzóerők áttevődhessenek a fibuláról a tibiára (Neumann, 2010).

A disztális tibiofibularis összeköttetés anatómiailag egy syndesmosis, mely fibrosus összeköttetést a tibia és fibula disztális végei között kifeszülő interossealis szalag, és a ligamentum tibiofibulare anterius és posterius erősítik. A bokaízületi stabilitás és funkció elengedhetetlen feltétele a tibia és fibula disztális részének stabil egysége.