II. A FELSŐ VÉGTAGOK - A VÁLLAK VIZSGÁLATA
1. A VÁLLAK VIZSGÁLATA
1.3. A vállöv és vállízület mozgásainak differenciált vizsgálata
1.3.2. A vállízületi mozgásterjedelem vizsgálata
1.3.2.3. A vállízületi rotáció vizsgálata
Kiinduló helyzet: a vállízület neutrális helyzetben, a könyök ízület 90°-ban hajlított, az alkar pro-szupinációs középhelyzetben (a hüvelykujj fölfelé mutat). Nyújtott könyök mellett az alkar hossztengely körüli mozgása, a pronáció-szupináció, hozzáadódik a vállízület rotációjához.
Aktív kirotáció: a páciens a humerus függőleges helyzetét megtartva az alkart kifelé fordítja (a könyök egy helyben marad, az alkar vízszintes állása mellett laterális irányba mozog 23. ábra, 1. kép). A mozgásterjedelem 80°-85°. Az alkar, mint egy szögmérő szára mutatja az elmozdulás mértékét. A mozgásterjedelemet a horizontális síkban mérjük.
Passzív kirotáció: a vizsgáló rögzíti a kart, és az alkart kifelé fordítja. A véghelyzet-érzés rugalmas, az elülső tokszalagok (lig. glenohumerale) megfeszülése miatt.
Aktív berotáció: a páciens a humerus függőleges helyzetét megtartva az alkart befelé fordítja (a könyök egy helyben marad, az alkar vízszintes állása mellett mediális irányba mozog 23. ábra, 2. kép). A mozgás a vállízület elmozdulása nélkül 30°-40°-ig kivihető. Ezután az alkar a törzsbe ütközik. A berotáció ennél nagyobb. Az alkar a törzs mögé vihető (az alkar hátul a deréktájra fekszik) ehhez azonban a vállízület extenziója is szükséges (23. ábra, 3. kép). A kiinduló helyzethez képest az alkar 100°-110°-al befelé (+hátra) fordul, de a mozgás nem tisztán vállízületi.
A passzív mozgásterjedelem vizsgálatának ebben a helyzetben nincs értelme.
23. ábra
Vállízületi aktív rotáció vizsgálata, a vállízület neutrális helyzetében.
1. kép: kirotáció; 2. kép: berotáció; 3. kép: törzs mögötti berotáció
A vállízületi rotáció vizsgálata 90°-os abdukcióban
Kiinduló helyzet: a páciens hanyatt fekszik, a vizsgált kar 90°-os abdukcióban, az asztalon alátámasztva fekszik. A könyök hajlított, az alkar függőlegesen áll, a tenyér előre néz (24. ábra, első kép).
Aktív kirotáció: a páciens a kar elmozdítása nélkül az alkart fölfelé fordítja (24. ábra, 3. kép). A mozgásterjedelem eléri a 90°-ot. Mérni lehet az alkar elmozdulását a függőlegeshez, vagy az asztal síkjához viszonyítva.
Passzív kirotáció: a vizsgáló rögzíti a kart, és fölfelé fordítja az alkart. A mozgás végén a glenohumeralis szalagok megfeszülnek, a véghelyzet-érzés rugalmas.
Aktív berotáció: a páciens a kar elmozdítása nélkül az alkart lefelé fordítja (24. ábra, 2. kép). A mozgásterjedelem kb. 70°. Mérni lehet az alkar elmozdulását a függőlegeshez, vagy az asztal síkjához viszonyítva.
Passzív berotáció: a vizsgáló rögzíti a kart, és lelfelé fordítja az alkart. A mozgás végén a kirotátorok megfeszülnek, a véghelyzet-érzés rugalmas. Az izmok megfeszülése előtt bekövetkezhet a tuberculum majus és az acromiális ív ütközése, amit tompít a subacromialis burza és a m. supraspinatus torlódása (ezért nem kifejezetten csontos a véghelyzet-érzés. A berotáció végén a vállöv protrakciója látszólagos mozgásterjedelem növekedést okozhat. A protrakció megelőzésére a vállövet elölről rögzíteni kell.
24. ábra
Az aktív vállízületi rotáció vizsgálata 90 fokos abdukcióban.
Az első képen a kiinduló helyzet, a másodikon a berotáció, a harmadikon a kirotáció látható.
Mozgás közben a vállöv mozgásait ki kell kapcsolni (a vállízületnél rögzítve)!