III. AZ ALSÓ VÉGTAGOK
6. A járás
A járás, mint összetett, helyváltoztató mozgás, a hétköznapi tevékenységeink jelentős részének alapját képezi. A járás elsősorban a két alsó végtag ciklikus mozgása, de részt vesz benne az egész test, a törzs és a végtagok is. A járás során, ha egészségesek vagyunk, nem okoz gondot a mozgás sebességének, irányának akár hirtelen megváltoztatása, azaz képesek vagyunk a befolyásoló, vagy zavaró körülményekhez alkalmazkodni.
A járás alapegysége a lépésciklus, ami tulajdonképpen két lépést foglal magába (Cunado és munkatársai, 2003). Az egyik alsó végtagot tekintve, annak saroktámaszától saroktámaszáig tartó szakasz. A lépésciklus során az alsó végtag zárt és nyílt kinematikus láncú mozgásokat végez, részei a támasz fázis (zárt) és a lengési fázis (nyílt).
Százalékos arányban kifejezve, a lépésciklus az egy alsó végtag mozgásának 100%-a, ebből megközelítőleg, a járás sebességének függvényében, 60% a támaszfázis és 40% a lengési fázis aránya. A járás folyamatában mindig megtalálható a kettős támasz, ami azt jelenti, hogy mindkét alsó végtag a talajon van. A kettős támasz egy lépésciklus alatt kétszer figyelhető meg, a lépésciklusnak kétszer 10, azaz összesen 20%-át adja. A járás sebességének növelésével a kettős támasz ideje, így aránya csökken, futás során már nem beszélhetünk kettős támaszról, a két alsó végtag nem érintkezik egyidőben a talajjal. A kettős támasz jelenléte növeli a stabilitást, így minél gyorsabb a mozgás, minél rövidebb a kettős támasz ideje, annál nagyobb kihívás az egyensúly fenntartása (Neumann, 2010).