I. BEVEZETÉS

2. A MOZGATÓRENDSZER FIZIKÁLIS VIZSGÁLATÁNAK ALAPELVEI ÉS MENETE

2.6. Az izmok vizsgálata

2.6.1. Az izomerő manuális vizsgálata

Az izomerő vizsgálata során egyes izmok, vagy izomcsoportok funkcióját, erejét vizsgáljuk a gravitáció, illetve a terapeuta által alkalmazott manuális ellenállással szemben. A vizsgálat során egy adott ízületi mozgást létrehozó valamennyi izom együttes erejét, vagy az egyes izmok erejét vizsgáljuk, a lehetőségekhez mérten szelektíven, valamennyi funkciójuk figyelembevételével.

A vizsgálat három alapvető elemre épül. Ezek a kontrakció létrejötte, azaz tapintható, érzékelhető-e az izom összehúzódása, rezdülése, vagy sem; képes-e az izom működése során a gravitáció hatását, mint ellenállást legyőzve az ízületet mozgatni a teljes, rendelkezésre álló mozgásterjedelemben, vagy sem; képes-e az izom a terapeuta által alkalmazott közepes, vagy maximális manuális ellenállást legyőzve az ízületet mozgatni a teljes, rendelkezésre álló mozgásterjedelemben, vagy sem.

A hagyományos manuális izomerő vizsgálat során a vizsgált izom erejét egy 0-5-ig terjedő skálán értékeljük.

 

5-ös fokozat = az izom a terapeuta által adott nagy ellenállással szemben képes kivitelezni az ízületi elmozdulást a rendelkezésre álló teljes terjedelemben, és a mozgásterjedelem végpontján a helyzetet az ellenállással szemben megtartani.

4-es fokozat = az izom a terapeuta által adott közepes mértékű ellenállással szemben képes az ízületi elmozdulást a rendelkezésre álló teljes terjedelemben végrehajtani.

3-as fokozat = az izom a gravitáció hatásával szemben, annak legyőzésével képes kivitelezni az ízületi elmozdulást a rendelkezésre álló teljes terjedelemben. Ez a fokozat a vizsgált izom, vagy izomcsoport funkcionális küszöbét mutatja meg, azaz, hogy képes-e véghezvinni az adott testrész gravitációs erővel szemben történő mozgatását. A felső végtag izmai esetén ez az izomerő elég lehet a végtag funkcióinak teljesítésében, ugyanakkor számos alsó végtagi izomcsoport esetén kevésnek bizonyul olyan funkcionális feladatokhoz, mint a járás, leülés, felállás.

2-es fokozat = az izom képes a meglévő teljes (vagy jelentős) mozgásterjedelemben az alátámasztási felszínnel párhuzamos ízületi elmozdulást létrehozni, azaz a gravitációs erő hatását, a vizsgált testrész pozícionálásával kikapcsolva, vagy minimalizálva képes aktív mozgást végrehajtani.

1-es fokozat = az izom kontrakció tapintható, de ízületi elmozdulás nem jön létre. A vizsgáló látja, vagy tapintja a vizsgált izom összehúzódását, feltéve, hogy az izom, vagy izomcsoport elhelyezkedése eléggé felületes a vizsgálat kivitelezéséhez. A tapintás az izomhason, vagy az ínon, az eredés, vagy tapadás közelében végezhető el.

0 fokozat = nem érzékelhető, tapintható az izom kontrakciója, rezdülése.

 

A fent ismertetett skála több, bővített formája is ismeretes, ahol a fokozatok közti átmenetet „+”, illetve „-” jellel látják el. Például ha az izom képes a gravitációval szemben létrehozni az ízületi mozgást, de nem a rendelkezésre álló teljes terjedelemben, akkor a jelölés 3-, vagy 2+ lehet.

A vizsgált izom izometriás működésével megítélhető az izometriás izomerő. Ez a vizsgálati mód akkor különösen hasznos, ha az ízületi mozgás fájdalmas, vagy ha úgy kell képet kapnunk az izom erejéről, hogy az ízületben valamilyen okból nem jön, vagy jöhet létre mozgás. A vizsgálat kivitelezésekor arra kérjük a beteget, hogy az izom működésével ellentétes irányban adott ellenállásunkkal szemben tartsa meg a beállított ízületi helyzetet. Az izometriás izomerő az alábbi fokozatokba sorolható:

5. fokozat = a beteg képes a gravitációval és a terapeuta által adott nagy ellenállással szemben megtartani a beállított helyzetet.

4. fokozat = a beteg képes a gravitációval és a terapeuta által adott közepes ellenállással szemben megtartani a beállított helyzetet.

4 - fokozat = a beteg képes a gravitációval és a terapeuta által adott, a közepesnél kisebb ellenállással szemben megtartani a beállított helyzetet.

3+ fokozat = a beteg képes a gravitációval és a terapeuta által adott, minimális ellenállással szemben megtartani a beállított helyzetet.

3. fokozat = a beteg képes a gravitációval szemben megtartani a beállított helyzetet.

Megjegyzés

A manuális izomerő vizsgálat értékelhetőségét korlátozza, hogy az egyes izmok mérete, így ereje eltérő, a „nagy” és „közepes” mértékű ellenállás mértéke nehezen objektivizálható, függ a terapeuta saját erejétől, vagy a vizsgálat kivitelezésétől.

A gravitációval szemben végzett vizsgálat (3-as izomerő) értelmét veszti, ha a vizsgált végtagrész súlya elenyésző (pl. az ujjpercek). Ilyenkor a 2-3-as izomerő vizsgálata azonos helyzetben történik, tekintet nélkül a gravitációs hatásra, és a fokozatok közti különbséget a létrehozott mozgás terjedelme szerint osztályozzuk. például a kéz ujjak PIP ízületeire ható flexorok izomerejét 3-asnak tekintjük, ha a mozgást teljes mozgásterjedelemben képes ellenállás nélkül létrehozni, és 2-esnek, ha aktív mozgás látható, de csökkent mozgásterjedelemben.

Az izomerő vizsgálat sorrendje

Könyvünkben az izomerő vizsgálatot mindig a 3-as izomerővel kezdjük. Ha a páciens a gravitációval szemben teljes mozgáspályán képes kivitelezni a mozgást, a vizsgálatot az ellenállással szemben végtett vizsgálatokkal folytatjuk.

Ha a vizsgálat személy nem képes a gravitációval szemben elvégezni a mozgást, a könnyített helyzetekkel folytatjuk a vizsgálatot, azaz a gravitáció kikapcsolásával, illetve az izomrezdülés tapintásával.

Az izomerő funkcionális szemléletű vizsgálata

Az izmok funkcionális erejének megítélése azon az elven alapszik, hogy az adott izom működését a hétköznapi mozgások kivitelezése során vizsgáljuk. Azt figyeljük meg, hogy olyan egyszerű feladatokat, mint például a kar emelése, a kéz használata szimulált evés során, egy tárgy felemelése, írás, a törzs előre döntése, leülés, felállás, lábujjra emelkedés stb. képes-e a beteg elvégezni, van-e a mozgás harmóniájában, erejében zavar. Az egyik legösszetettebb funkcionális vizsgálat a járás. A járás során az alsóvégtag minden izma, és ízülete összehangolt munkát végez, amihez kapcsolódik a medence, a gerinc és a felső végtagok mozgása is. A járás elemzésének ezért kiemelt jelentősége van a betegvizsgálatban. Erre a könyv egyik fejezetében térünk ki.