A mozgatórendszer fizikalis, funkcionális vizsgálata

Kiinduló helyzet: a páciens ül, vagy áll, törzse egyenes, karjai a test mellett lógnak.

Aktív felxió – eleváció vizsgálata: a vizsgált személy mindkét karját előre emeli, egészen a fül mellé. A mozgás végén a karok kb. függőlegesek. Elméletileg a mozgáspálya elején kb. 60°-ig csak a kar mozog, a vállöv mozdulatlan marad. Ezt az anatómiai felépítés lehetővé teszi ugyan, de a valóságban a vállízület és a vállöv mozgása nem választható mereven szét. A mozgás folyamatának vizsgálatakor látható, hogy a mozgás indításakor a lapocka kissé laterális irányba mozdul. Ekkor a retraktorok kissé megnyúlnak, majd megfeszülnek és fixálják a lapockát. 60° körül indul a lapocka folyamatos fölfelé rotációja, ami az ízületi vápát fölfelé fordítva kedvez a kar továbbemelésének. Az angulus inferior kb. a hónalj vonalig csúszik és fordul. A lapocka rotációhoz társul a vállöv elevációja (az acromio-claviculáris komplexum megemelése) ami kb. 30°-al tovább növeli a mozgásterjedelmet. A vállöv-vállízületi flexió eleváció 150°-160°-ig lehetséges. A látszólagos 180°-os mozgásterjedelem (a kar függőleges) a háti gerinc járulékos extenziójának köszönhető. Ha a vizsgált személy a két kart egyszerre emeli, a gerinc extenziója kifejezettebb. Feltűnő az összefüggés olyan személyeknél, akiknél a háti kifózis fokozott és rögzült, és nem képesek a mozgás végén a gerinc extenziójára.

 

15. ábra
A két kar előreemelése egyszerre, komplex vállövi-vállízületi mozgás.
A látszólag 180 fokos mozgásterjedelemhez a gerinc extenziója is szükséges. Jól látszik a háti szakasz „kiegyenesedése” és a lumbális lordózis fokozódása.

A teljes mozgásterjedelem látszólag eléri a 180°-ot, a kar függőleges. Ha azonban megmérjük a kar és a törzs által bezárt szöget, a mozgásterjedelem nem haladja meg a 150°-160°-ot. A mozgást, a gerinc extenziója teszi teljessé (15. ábra).

Megjegyzés

Az összetett aktív mozgásvizsgálat során figyeljük:

• a mozgás szimmetriáját (a két oldal egyformán mozog-e);
• a vállöv mikor kapcsolódik be a mozgásba? Kétoldali karemelés közben feltűnő tünet, ha az egyik vállöv hamarabb kezd el emelkedni (eleváció). Ez a jel arra utal, hogy a vállízület mozgásterjedelme kisebb, valami akadályozza a normál mozgást;
• végez-e a páciens a normál mozgáspályától eltérő/kikerülő mozdulatot? (izomgyengeség, fájdalom, ízületen belüli akadály stb.);
• véghelyzetben a két felső végtag állása egyforma-e?

Passzív flexió-eleváció

Kiinduló helyzet: a páciens ül, törzse egyenes. A vizsgáló a vizsgált személy mögött áll. Egyik kezével rögzíti a páciens törzsét (ellenkező oldali vállra teszi), másik kezével, hátulról alátámasztva a felkart könyök magasságában átfogja és felemeli. Teljesen szabad mozgás esetén a kart a fej mellé, vagy kissé mögé tudja húzni. A véghelyzet-érzés rugalmas, mind a vállöv, mind a vállízület nem kontraktilis elemeinek megfeszülése miatt. A vállövben a sternoclavicularis ízület tokjának alsó része, a lig. sternoclaviculare ventrale és dorsale alsó rostjai, a lig. coracoclaviculare a lig. costoclaviculare, a vállízületben a tok alsó része és a lig. coracohumerale hátsó kötege feszül meg.