II. A FELSŐ VÉGTAGOK - A VÁLLAK VIZSGÁLATA
1. A VÁLLAK VIZSGÁLATA
1.4. A vállövre ható izmok vizsgálata
1.4.1. Elevátorok
1.4.1.1. Izomerő vizsgálat
A vállöv elevátorainak együttes vizsgálata
Kiinduló helyzet: a páciens ül, törzse egyenes karjai a test mellett alátámasztás nélkül lógnak.
3-as izomerő: a vizsgált személy felhúzza a két vállát, és véghelyzetben megtartja. A vállízületben mozgás nem történik.
4-5-ös izomerő: a vizsgáló a vállakra teszi a kezét és az emeléssel szemben lefelé irányuló ellenállást ad. Érdemes a két vállat egyszerre vizsgálni, így jól érezhető az esetleges különbség a két oldal között, és nem szükséges a törzset stabilizálni. Egyoldali vizsgálat esetén a törzs rögzítése az ellenoldali laterálflexió kiküszöbölése érdekében ajánlott.
2-es izomerő: a páciens hason fekszik, karjai a test mellett nyújtva fekszenek. Ebben a helyzetben, a vállöv protrakcióban van (előreesve), a vállak az asztalon támaszkodnak. A vizsgáló a vállakat megemeli és alátámasztja, biztosítva a neutrális helyzetet (32. ábra), és megtartva a vállak súlyát. A páciens a vállakat fölfelé, elevációba húzza.
32. ábra
A vállöv elevátorok 2-es izomerő vizsgálata.
1-es izomerő: A trapezius felületesen futó izom Felső rostjainak rezdülése tapadásához közel a clavicula fölött, annak laterális egyharmadánál biztosan tapintható. Az izom magasabban is felületes helyzetű, de az alatta futó számos izom rándulása megtéveszthető lehet.
A levator scapulae a trapezius takarásában fut a nyak dorzális oldalán. Gyengesége esetén rostjainak mozgása nem tapintható.
Megjegyzés
A két izom elkülönítő erővizsgálata nem lehetséges. Mindkét izom erős, rövidülésre hajlamos.