II. A FELSŐ VÉGTAGOK - A VÁLLAK VIZSGÁLATA
1. A VÁLLAK VIZSGÁLATA
1.5. A vállízületre ható izmok vizsgálata
1.5.4. A vállízület adduktorai
1.5.4.2. A nyújthatóság vizsgálata
A pectoralis major rövidülésre hajlamos izom. Három részének nyújthatóságát érdemes elkülönítve vizsgálni. A kiinduló helyzet mindhárom rész vizsgálatánál azonos: a páciens háton fekszik a vizsgálóasztal szélén, úgy, hogy a lapocka alá legyen támasztva, de a kar nem. A nyújtást 90°-os flexióból indítjuk.
felső rész: a kart folyamatosan kirotálva kb. 50°-os abdukcióba visszük, majd az abdukciót megtartva a test síkja mögé húzzuk (extenzió). A rugalmas izom 40°-50°-ig engedi a kart extenziós irányba nyújtani.
középső rész: a kart folyamatosan kirotálva kb. 100°-os abdukción keresztül a törzs síkja mögé nyújtjuk;
alsó rész: a kart folyamatosan kirotálva kb. 140°-os abdukcióba visszük, majd a test síkja mögé húzzuk. A rövidült izom nem engedi a kart a törzs mögé nyújtani, és megemeli a bordákat.
Megjegyzés
A rövidülésre hajlamos mellizom nyújtását jobb lenne hason fekve vizsgálni, mert háton fekve az izom a kar súlyát „meg akarja tartani”, excentrikusan működik. Ha a vizsgált személy nem képes az izmait ellazítani, vagy a nyújtás fájdalmas, érdemes megvizsgálni hason fekvő helyzetben is, ahol a gravitáció nem váltja ki a rostok megfeszülését. Vizsgálható a nyújthatóság ülő helyzetben is, ha a törzset stabilan meg tudjuk támasztani.