IV. A GERINC ÉS A TÖRZS
9. A NYAKI GERINC
9.4. A nyakizmok vizsgálata
9.4.2. A nyak extenzorai
9.4.2.1. A fej rövid extenzorai
9.4.2.1.1. Izomerő vizsgálat
Kiinduló helyzet: a páciens hason fekszik, karjai a törzs mellett nyújtva, a homloka az asztalon támaszkodik (249. ábra, 1. kép).
3-as izomerő: az álát előretolja (csúsztatja) az asztalon, de a fejét nem emeli el az alátámasztásról (249. ábra, 2. kép).
4-5-ös izomerő: a vizsgáló egyik kezével az álat fogja villafogásba, a másik kezét hátul a koponyatetőre teszi. A fej hátrahajlítására ad flexiós (előrebillentő) ellenállást. Az izmok nagy ellenállást képesek legyőzni.
2-es izomerő: oldalt fekvő helyzetben a vizsgáló a fejet alátámasztja, súlyát megtartja, majd hátrahúzza (az alsó nyaki szakasz extenziója). Innen indítva hajlítja a beteg hátra a fejét.
1-es izomerő: a suboccipitális izmok mélyen fekszenek, a hosszú fejre ható extenzorok takarásában. Rezdülésük nem tapintható.
Más lehetőség a vizsgálatra (3-4-5-ös izomerő): a páciens háton fekszik, és hátrahajlítja a fejét, úgy, hogy nem emeli meg az asztalról (249. ábra, 3. kép). Az ellenállást ugyanúgy adja a vizsgáló, mint hason fekvő helyzetben.
Megjegyzés: a hosszú fej extenzorok közreműködése nem zárható ki a vizsgálatból. Hatékonyságuk kisebb, ha az alsó nyaki szak extenzióban van az izomerő vizsgálat közben.
249. ábra
A suboccipitális extenzorok izomerő vizsgálata (3-as izomerő).
1. kép: kiinduló helyzet; 2. kép: a fej hátrabiccentése; 3. kép: a vizsgálat hátonfekvő helyzetben