IV. A GERINC ÉS A TÖRZS
1. A gerinc
1.1. A csigolyák közti összeköttetések
1.1.1. A csigolyatestek közötti összeköttetések
A csigolyatestek között synarthrosisok találhatók, ezek a discus intervertebralisok és azok kapcsolódásai a csigolyaplatóhoz. (207. ábra)
207. ábra
A discus intervertebralis és elhelyezkedése a csigolyatesten
A discus intervertebralisok két fő részből állnak. Középen egy közel 80%-ban vizet tartalmazó, kocsonyás, nagyjából gömb alakú képlet, a nucleus pulposus helyezkedik el. Ez a gél állapotú alkotó ereket, idegeket nem tartalmaz, diffúzió útján táplált.
A gerinc terheletlen helyzetében a nucleus pulposus vizet vesz fel a környezetéből, némileg megduzzad. Terhelt helyzetben az axiális kompresszió hatására folyadékot veszít, kissé ellapul. Ez a térfogatváltozás a 23 discus intervertebralis mindegyikében lezajlik, ami mérhető testmagasságbeli eltérést okoz (reggel a testmagasság 1-2 cm-el több, mint este). Mivel a porckorongok víztartalma és rugalmassága az életkor előrehaladtával csökken, így csökken az a térfogatváltozás is, amit a folyadék felvétel, illetve leadás okoz. A nucleus pulposus sokk elnyelő feladatot lát el, az axiális terhelést a körbefutó anulus fibrosus rostokra továbbítja. Az anulus fibrosus rostjai több rétegben veszik körül a nucleus pulposust. Ezekben a rétegekben a kollagén rostok lefutása eltérő irányú, az egyes rétegek rostiránya egymással szöget zár be. Ez az elrendeződés nagy mechanikai ellenállást biztosít a különböző irányú nyújtó erőkkel szemben. (208. ábra)
208. ábra
Az anulus fibrosus rétegeinek rostlefutása
A discus intervertebralisok vastagsága a különböző gerincszakaszokon eltérő. A lumbális gerincen a legvastagabbak, a nyaki gerincen pedig a legvékonyabbak a porckorongok. Vastagságuk az adott gerincszakasz teherviselő funkciójával függ össze. További összefüggés figyelhető meg a porckorongok a csigolyatestek vastagságának egymáshoz viszonyított aránya és az adott gerincszakasz mobilitása között. Minél nagyobb értéket mutat az arányuk, annál mozgékonyabb az adott szakasz. Ezek az arányok a következők: nyaki szakasz – 2/5 – ez a legnagyobb mobilitású szakasz; ágyéki szakasz – 1/3; háti szakasz – 1/5 – a legkevésbé mozgékony gerincszakasz (Kapandji 2007).