II. A FELSŐ VÉGTAGOK - A VÁLLAK VIZSGÁLATA
1. A VÁLLAK VIZSGÁLATA
1.3. A vállöv és vállízület mozgásainak differenciált vizsgálata
1.3.1. A vállöv vizsgálata
1.3.1.1. A vállöv elevációja és depressziója
Aktív eleváció vizsgálata: a páciens a vállízület mozgatása nélkül felhúzza a vállait (19. ábra). A két oldalt egyszerre vizsgálva, azonnal szembetűnik, ha különbség van a két oldal között. Az egyik oldali vállövi eleváció vizsgálatakor a vizsgáló rögzíti a törzset az ellenkező oldalon. A mozgásterjedelem 0°-45°. Szemből nézve a clavicula elmozdulása mérhető. A goniométer stabil szára a sternum hossztengelyével párhuzamos, a mozgó szárat a clavicula két végének legmagasabb pontjait összekötő tengelyhez illesztjük.
19. ábra
A vállövi aktív eleváció vizsálata
Passzív eleváció: a vizsgáló a páciens mögött áll, egyik kezével rögzíti a törzsét, másik kezével a vállízülethez közel átfogja a kart, és megemeli a vállövet. A véghelyzetben a sternoclavicularis ízület tokjának alsó része, a lig. sternoclaviculare ventrale és dorsale alsó rostjai, a lig. coracoclaviculare és a lig. costoclaviculare feszülése okozza a rugalmas érzést.
Aktív depresszió: a páciens lefelé húzza a vállövet (karjával lefelé nyújtózik). A mozgás végén a törzs azonos oldali laterálflexiója látszólag növelheti a mozgásterjedelmet. A mozgásterjedelem 0°-10°. Mérni a clavicula mozgását kell.
Passzív depresszió: a vizsgáló a páciens mögött áll, egyik kezével rögzíti a törzsét, másik kezét a vizsgált vállra teszi, és lefelé nyomja. A véghelyzet-érzés rugalmas, a sternoclavicularis ízület tokjának felső része, a lig. sternoclaviculare ventrale és dorsale felső rostjai, valamint a lig. interclaviculare (főleg, ha mindkét oldalt egyszerre lefelé nyomjuk) megfeszülése miatt.
Hátulról vizsgálva a lapocka mellkasfalon csúszásával lehet mérni az aktív elevációs-depressziós mozgásterjedelmet. Eleváció közben az angulus inferior 8-10 cm-t csúszik fölfelé, miközben kissé laterál felé is elmozdulhat (ha a lapocka kissé fölfelé rotálódik), vagy egyenes marad, a lapocka egyidejű lefelé rotációja miatt (az art. acromioclavicularisban). A depresszió kisebb, mindössze 1-2 cm. A teljes elevációs-depressziós mozgásterjedelem 10-12 cm Az elmozdulás mérését nehezíti, hogy a lapockával együtt a bőr is elmozdul a háton. Ez kiküszöbölhető, ha a méréshez viszonyítási pontokat a gerincen jelölünk be. A vizsgálat elején az angulus inferior magasságát jelöljük be a gerincen, majd elevációban és depresszióban is. A mozgásterjedelem így a gerinc vonalában mérhető.
Megjegyzés
Igen gyakran előfordul, hogy a depresszió korlátozott, sőt a vállöv elevációban áll, és depresszió során a 0°-ot sem éri el. Ennek oka általában az elevátorok rövidülése.