IV. A GERINC ÉS A TÖRZS
1. A gerinc
1.1. A csigolyák közti összeköttetések
1.1.3. A gerinc szalagos összeköttetései
A gerinc intra- és interszegmentális stabilitását több szalag segíti. Ezek a szalagok behatárolják a gerincmozgásokat, továbbá hozzájárulnak a fiziológiás gerincgörbületek megtartásához. Az interszegmentális szalagok a gerinc teljes hosszán végighaladnak. A ligamentum longitudinale anterius a csigolyatestek ventrális felszínén futó széles szalag, ami leginkább a gerinc extenziója során válik feszessé. A ligamentum longitudinale posterius rostjai a csigolyatestek dorzális felszínén futnak az os occipitaletól a sacrumig, a discus intervertebralisokhoz rögzülnek. Ez a szalag a gerinc flexiójakor feszül.
Intraszegmentális szalagok a csigolyaíveket kapcsolják össze. A ligamentum flavum egy erős, sárgás színű szalag, ami a csigolyaív (lamina) belső felszínét a következő csigolya ívének felső-hátsó peremével köti össze. Színét a benne nagy mennyiségben megtalálható elasztin (rugalmasságot biztosító kötőszöveti fehérje) adja. A ligamentum flavum a gerinc flexiója során megnyúlik, ugyanakkor feszessége ellenállást képez az extrém terjedelmű flexiós mozgással szemben. Ez szalag a lumbális szakaszon a legvastagabb, stabilitást biztosít a nagymértékű intervertebrális elmozdulás során flexió közben.
A ligamentum interspinale a processus spinosusok között húzódik, kitöltve a köztük lévő teret. Mélyen fekvő rostjai a ligamentum flavumhoz, felületes rostjai a ligamentum supraspinalehoz kapcsolódnak, flexió során feszül. A ligamentum supraspinale a processus spinosusok csúcsaihoz kapcsolódik, rostjai a ligamentum interspinaleval együtt a tövisnyúlványok egymástól való eltávolodását akadályozzák.
A ligamentum intertransversarium a processus transversusokat kapcsolja össze szegmentumonként. Ezek a vékony szalagok elsősorban laterálflexiókor feszülnek a konvex oldalon (Neumann, 2010).