IV. A GERINC ÉS A TÖRZS

5. A GERINC VIZSGÁLATA

5.3. A gerinc vizsgálata a horizontális síkban

A vizsgálatot ülő páciensen végezzük. Felülről megtekintve a vállöv és a medence egymással párhuzamos. A mellkast alkotó bordák elülső és hátulsó ívei szimmetrikusak.

A horizontális síkban a csigolyák rotációjából adódó eltéréseket látjuk. A bordák helyzete jól mutatja a háti gerincszakaszon a csigolyák állását. A bordák a szomszédos csigolyatestekkel és a közöttük fekvő discus intervertebralissal ízesülnek, majd az alsó csigolya processus transversusával.  Az azonos magasságban futó bordák elől a szegycsonthoz közvetlenül, vagy közvetve kapcsolódnak, egy teljes rugalmas „lapított kört” alkotva. Neutrális rotációs helyzetben a bordák ívében aszimmetriát nem látunk. A háton fekvő pácienst a fejvégtől megtekintve szintén láthatóvá válik a mellkas aszimmetriája, az eltérő magasságú elülső bordaívek.

A gerinc vizsgálata a horizontális síkban.  A fekete nyíl a jobb oldali „bordapúpot” jelzi.

220. ábra
A gerinc vizsgálata a horizontális síkban.
A fekete nyíl a jobb oldali „bordapúpot” jelzi.

 

Megjegyzés: a mellkas deformitása kialakulhat a csigolyák normál tartása mellet, illetve a mellkas deformitás lehet elsődleges.

A gerinc rotáció következménye: az egyik irányba rotálódott csigolyatest, az azonos oldali processus transverust „hátrafordítja”, a hozzá kapcsolódó borda meredekebben fut hátrafelé, majd íve erősen megtörve előrekanyarodik a sternum felé. Hátul a rotáció oldalán „bordapúp” alakul ki (220. ábra). Az ellenkező oldalon a hátulsó bordaív ellapul, és elől lesz nagyobb.

A rotációra utaló jeleket többféleképpen is vizsgálhatjuk. A legegyszerűbb, ha az álló pácienst felszólítjuk, hogy lassan, fejjel indítva hajoljon előre (karjait lógassa le). A bordák ívét hátulról megtekintve jól látható a két oldal közötti szintkülönbség. A lumbális gerincen a paravertebrális izomtömeg kiemelkedését látjuk a rotációval azonos oldalon (221. ábra).

A törzs előrehajlása közben a csigolya rotáció jól látható jele a thoraco-lumbalis átmenetben, a paravertebrális régió, és az alsó bordák kiemelkedése a rotációval azonos oldalon

221. ábra
 A törzs előrehajlása közben a csigolya rotáció jól látható jele a thoraco-lumbalis átmenetben, a paravertebrális régió, és az alsó bordák kiemelkedése a rotációval azonos oldalon

 

A processus spinosusok manuális vizsgálata: a páciens hason fekszik, a vizsgáló felülről, vagy alulról indulva tapintja a szomszédos csigolyák tövisnyúlványait. Normálisan a processus spinosusok egyenes sort alkotva követik egymást, közöttük tapintható „réssel”. A nyúlványok között a ligamentum supraspinale feszessége érzékelhető. Az elfordult csigolya proc. spinosusa a rotációval ellentétes oldal felé fordul. A rotáció érinthet egyetlen szegmentet, ez esetben a rotált csigolya nyúlványa a fölötte és alatta fekvő csigolya processus spinosusától eltér, de a gerinc további eltérést nem mutat. Ha a rotáció hosszabb gerincszakaszra terjed ki, az egymást követő csigolyák processus spinosusa egyre laterálisabb helyzetű, és egyre mélyebben tapintható.  A processus spinosusok a rotációs ív maximumán visszafordulnak (kompenzáció) és végül újra egyenes sorban folytatódnak.

A gerinc oldalirányú görbülete (gerincferdülés): a processus spinosusok sora ívet képez, ahol a konvexitás csúcsát a leglaterálisabb proc. spinosus jelzi. A laterál-flexióhoz szegmentenként automatikus rotáció is társul. A lordotikus, és az átmeneti részeken ellenoldalra, a kifotikus részen, a háti szakaszon azonos oldalra fordulnak a csigolyatestek. Így a lumbális gerincen a laterális pl. jobbra konvex görbület a processus spinosusokat a kapcsolódó rotáció révén jobbra fordítja. A kifotikus szakaszon (háton), a jobbra konvex görbülethez, a csigolyatest kapcsolódó balra rotációja miatt a processus spinosusok jobbra fordulnak. Az átmeneti szakaszon szükségszerűen kell lennie olyan csigolyának, ami nem rotálódik laterál-flexió közben. A csigolyák laterál-flexiójához kapcsolódó rotáció irányáról eltérő vélemények alakultak ki. Magee (2014) összegzi különböző szerzők álláspontját a laterál-flexióhoz kapcsolt rotáció irányáról a lumbális gerincen.

Látható, hogy a vélemények nem egyeznek, mindenesetre az ellenkező irányú laterális és rotációs mozgások magyarázhatják, hogy olyan esetekben, amikor a gerinc viszonylag egyenesnek tűnik (processus spinosusok helyzete alapján), jelentős csigolya rotációval társuló gerincferdülést találunk.