III. AZ ALSÓ VÉGTAGOK
3. A csípőízület
3.4. A csípőízület vizsgálata
3.4.2. A mozgásterjedelem vizsgálata
3.4.2.2. Az abdukció –addukció vizsgálata
A csípőízületi abdukció és addukció a frontális síkban, az ízületi fejen áthaladó szagittális (antero-posterior –AP) tengely körüli laterális és mediális irányú elmozdulás.
Az abdukció
Kiinduló helyzet: a páciens a hátán fekszik, a törzs egyenes, az alsó végtagok egymással párhuzamosan nyújtva fekszenek (bokák között egy lábnyi távolság). A végtagok hossztengelye merőleges a medence haránt tengelyére.
Az aktív abdukció vizsgálata. A vizsgált személy a végtagját oldalra csúsztatja. A vizsgáló egyik kezét az azonos oldali medence félre (SIAS) teszi és figyeli a medence frontális síkú billenésének kezdetét. A medence elmozdulása jelenti a mozgásterjedelem végét. A mozgásterjedelem 40° - 45°.
A passzív abdukció vizsgálata: a vizsgáló az alsóvégtagot kissé megemelve (súlyát megtartva) távolítja. Az abdukciót a lig. pubofemorale megfeszülése állítja meg, így a véghelyzet érzés rugalmas. Ez azonban csak akkor érezhető határozottan, ha mindkét csípőízület maximális abdukcióban van. A mozgásterjedelem végét a passzív vizsgálat során is az azonos oldali medencefél kraniális irányú elmozdulása jelenti.
142. ábra
A csípőízület abdukciós mozgásterjedelmének vizsgálata.
Az abdukció végét a medence billenése jelzi.
Az abdukció végén az ízületi tok alsó része, valamint a ligamentum pubofemorale megfeszülése a medencét az ellenkező oldal felé billenti. Ehhez járulhat hozzá a rövidülésre hajlamos adduktor izmok feszülése. A medence lebillenése a lumbális gerinc ellenoldali laterálflexióját hozza létre, azaz, a gerinc az abdukált végtag felé hajlik. A medence és a gerinc mozgásaival látszólag 90°-os abdukció jön létre. Valójában a lebillenő medence miatt, a nem mozgó végtag csípő ízületében is abdukció történik. A két oldal együttes mozgásterjedelme 90°.
Megjegyzés
Az abdukció 90°-os csípő ízületi flexióban, a teljesen laza szalagok miatt, elérheti a 60°-ot, ebben a helyzetben kirotációval kombinálva akár a 80°-90°-ot is (pl. törökülés).
Az aktív mozgásterjedelem vizsgálatánál figyelembe kell venni, hogy az abdukció növekedésével a végtag súlypontja távolodik a középvonaltól, a hasfal megfeszül (az azonos oldali belső, és az ellenoldali külső ferde hasizmok), a medence a vizsgált végtag felé fordul. A medence fordulása kiküszöbölhető, ha a vizsgáló a végtagot egy kicsit megemeli, és a súlyát a mozgás folyamán megtartja.
Az adduktorok rövidülésre hajlamosak, gyakran korlátozzák az abdukciót.
A normálisnál nagyobb CD szög csökkenti az addukciós mozgásterjedelemet, és fokozott a felfelé irányuló ficam kialakulásának veszélye.
Az addukció
Az aktív addukció vizsgálata: a vizsgált személy a hátán fekszik. A nem vizsgált végtagot el kell mozdítanunk a kiinduló helyzetből, mert akadályozza a vizsgálatot (emeljük meg; a talpat tegyük keresztbe a vizsgált térd külső oldalára; nyújtva, vagy talpra húzva tegyük ki oldalra). A páciens a végtagot az ellenkező oldal felé csúsztatja, amíg a medence lebillenése elindul a vizsgált oldalon (143. ábra). A mozgás terjedelme 20°-30°.
A passzív addukció vizsgálata hasonló, itt a végtag súlyát a vizsgáló megtartja, és így végzi el a mozgást. A véghelyzetben az előbb említett szalagok adják a rugalmas érzést. Az addukciót izmok általában nem korlátozzák, de a tractus iliotibialis rövidülése igen. Ilyenkor a véghelyzet érzés feszes, a tractus keményen ellenáll a nyújtási kísérletnek.
143. ábra
A csípő ízületi addukciós mozgásterjedelem vizsgálatának két lehetséges módja
Az addukció végén, a lig. ischiofemorale és a lig. iliotrochantericum, illetve a tractus iliotibialis megfeszülése a medencét a frontális síkban azonos oldalra billenti, a lumbális gerinc az ellenkező oldal felé hajlik.
A neutrális helyzet azonos az abdukciós mozgásterjedelem vizsgálatánál leírtakkal.