IV. A GERINC ÉS A TÖRZS
8. A mellkas vizsgálata
8.1. A mellkas mozgásterjedelmének vizsgálata
A mellkas, mint egymás alatt futó zárt gyűrűk összekacsolt, zárt egységének mozgásterjedelme fokokban nem határozható meg. A legegyszerűbb vizsgálat a mellkas kitérések mérőszalaggal történő mérése. A mérőszalaggal azonban csak a mellkas horizontális síkú körfogatának változását tudjuk mérni.
A mellkas kitérés mérése: a páciens egyenes álló helyzetben van. A vizsgáló a mérőszalagot a mellkason körbevezetve rögzíti, és légzés közben engedi csúszni az ujjai között. Fontos, hogy a mérőszalag hátul és elől egy magasságban álljon végig a mérés közben. A vizsgálat során a maximális be- és kilégzési körfogat változását értékeljük.
A vizsgálatot általában három magasságban mérik: hónaljvonalban, a mellbimbó magasságában és a mell alatt a proc. xyphoideus vonalában. A kitérés nagysága széles értékek között változik. Normálisnak tartott a 3-7,5 cm-es mozgás.
A mellkas kitérések manuális vizsgálata: a felső, középső és alsó bordák mozgásainak kitérését tapintással is vizsgáljuk.
A felső bordák mozgásának tengelye, a frontális síkhoz közelít, ezért elsősorban előre, fölfelé mozognak. A vizsgálathoz a páciens ül, vagy háton fekszik, a vizsgáló elől a kulcscsont alatt tapintja a bordákat, és a szegycsontot. Mély belégzésben érzékeli a vizsgáló a mellkas előre, fölfelé emelkedését, kilégzésben a süllyedését.
A középső bordák mozgásának tengelye a frontális és a szagittális sík között fut, az ívelt bordák előre, oldalra és fölfelé növelik a mellkas átmérőjét. A vizsgáló a hónalj vonalában helyezi kezét a mellkasra és érzékeli a háromirányú mozgást légzés közben.
Az erősen lefelé ívelő alsó bordák mozgástengelye a szaggittális síkhoz közel fut. Mozgása elsősorban laterális és fölfelé irányuló. A vizsgáló a hónalj vonalában a mellkas alsó részére helyezett kézzel érzékeli a mellkas döntően oldalirányú kitérését.
A bordaközök tapintása: a középső és alsó bordákon lehetséges. A szomszédos bordák belégzés közben távolodnak, míg kilégzés közben közelednek egymáshoz. A vizsgáló a páciens mögött állva a mellkas oldalára teszi a kezét, ujjait a bordaközökbe helyezi, ferdén, a kb. 45°-os szögben előre, lefelé futó bordák közé. Mély belégzésben a bordák emelkedése mellett, a bordaközök jelentős növekedését, kilégzéskor csökkenését érzi.
A bordák mozgása a gerinc laterál-flexiójával: a páciens ül, a vizsgált oldali kezét tarkóra teszi. A vizsgáló a bordaközöket tapintja. A vizsgált személy az ellenkező oldalra hajlik, és mély belégzést végez. A bordák távolodását a gerinc laterál-flexiója fokozza. Kilégzéskor a páciens a vizsgált oldal felé hajlik, a bordaközti távolság csökken, a bordák torlódnak.