III. AZ ALSÓ VÉGTAGOK
3. A csípőízület
3.4. A csípőízület vizsgálata
3.4.3. A csípő ízületre ható izmok vizsgálata
3.4.3.2. A csípő ízület abduktorai
3.4.3.2.2. A nyújthatóság vizsgálata
A gluteus medius és minimus maximális megnyújthatóságát addukcióban vizsgáljuk. A páciens háton fekszik, a nem vizsgált végtagot megemeljük és a vizsgált végtagot nyújtott csípőízület mellett addukáljuk. Ugyanakkor ezek az izmok inkább gyengülésre, megnyúlásra hajlamosak.
A tensor fascia latae vizsgálata hason fekvő helyzetből indul. A végtagot nyújtott térddel, kirotáljuk és lehetőség szerint hátraemelve (extenzió) addukáljuk. Maga az izom nem hajlamos a rövidülésre, de a tractus iliotibialis gyakran rövidül és akadályozza a neutrális helyzeten túli addukciót. Elsősorban olyan sportolókon fordul elő, akik egy lábon nagy erőbehatásokkal szemben stabilizálják a medencét és a térdízületet (futás, labdajátékok).