II. A FELSŐ VÉGTAGOK - A VÁLLAK VIZSGÁLATA
1. A VÁLLAK VIZSGÁLATA
1.5. A vállízületre ható izmok vizsgálata
1.5.3. A vállízületi extenzorai
1.5.3.2. Nyújthatóság vizsgálata
A deltoideus hátulsó rostjainak vizsgálatát ülő helyzetben, 90°-os vállízületi abdukcióból indítva törzs előtti addukcióval végezzük. (a vizsgálat során a vállövi retraktorok is megnyúlnak).
Latissimus dorsi: a páciens háton fekszik, két alsó végtagját talpra húzva stabilizálja a lumbális gerincet és a medencét. A vizsgáló a nyújtott kart flexió-abdukcióba emeli, miközben kirotálja. A mozgás iránya az izom lefutásának meghosszabbítása – kb. 150°-os abdukció. Teljes rugalmasság esetén a kar eléri a frontális síkot, vagy a test síkja mögé nyújtható.
A triceps brachii vizsgálatát a könyökre ható izmok között tárgyaljuk.
Megjegyzés:
- mindhárom izom gyengülésre hajlamos, rövidülni nem szokott. Kivétel a latissimus dorsi, ami néha, különösen krónikus légzési betegeknél az állandó igénybevétel miatt rövidül.
- a latissimus dorsi nyújtahatóságának vizsgálata megegyezik a pectoralis major alsó rostjai és a teres major vizsgálatával. Differenciálási lehetőségeket a pectoralis major vizsgálatánál tárgyaljuk.
- a latissimus dorsi nyújthatóságát célszerűbb lenne hason fekve vizsgálni, mert háton fekve 90°-os flexión túl az izom excentrikusan működik, tartja a kar súlyát. Hason fekve azonban a lumbális gerinc és a medence rögzítése nehezen megoldható.