III. AZ ALSÓ VÉGTAGOK
1. A medence
1.3. A medence ízületek vizsgálata
Neutrális helyzetben a két SIPS és a két SIAS azonos magasságban áll (127. ábra). Ferde medence esetén a hátulsó és az elülső csontos viszonyítási pont az egyik oldalon (pl. balra ferde medenceállásnál a bal oldalon) alacsonyabban áll. Ha az azonos oldali SIPS alacsonyabban áll a SIAS pedig magasabban, mint az ellenoldali, a csípőlapát a sacrumhoz viszonyítva, hátra rotált; ha a SIPS magasabban áll, a SIAS pedig alacsonyabban, mint az ellenoldali, a csípőlapát előre rotált Az ilyen helyzetet nevezzük csavart medencének. Előfordul, hogy mindkét oldal érintett. Az ízület ebben a helyzetben rögzülhet, a csípőlapát nem képes a sacrumhoz képest elmozdulni. Ha az SI ízületek állása nem szimmetrikus, elől a symphyisben is rendellenes állást tapasztalunk. Ha a jobb oldali csípőlapát hátrarotálódott, a jobb oldali szeméremcsont felső szára kissé felfelé mozdul, a két szeméremcsont találkozásánál szintkülönbség tapintható.
127. ábra
A spina iliaca posterior superiorok tapintása
A medence ízület (articulatio sacroiliaca) mozgásai
Az SI ízület mozgásának vizsgálata (álló helyzetben)
Előzési tünet: a páciens egyenes álló helyzetből lassan előrehajol. Fontos, hogy a mozgást lassan végezze, fejjel indítva, nyaki, háti, majd a lumbális gerincszakaszt hajlítva. A vizsgáló a két SIPS-et tapintja. A teszt során a lumbális gerinc flexióját a sacrum nutációja követi. Amíg az SI ízületet stabilizáló szalagok rugalmassága engedi, a sacrum előrebillen a két csípőlapát között, azok nem mozdulnak. Amint a szalagok megfeszülnek, a csípőcsontok is előrebillennek és a további előrehajlás a csípő ízületben jön létre. Ha a két SI ízületben a mozgás egyformán szabad (vagy gátolt), a csípőlapátok előre billenésekor a két SIPS egy időben mozdul előre, fölfelé. Ha az egyik oldali ízület rögzült, például a jobb, a sacrum előrebillenésével együtt az érintett csípőlapát is elmozdul (a SIPS előre fölfelé), míg a szabad mozgással bíró bal oldalon a SIPS helyben marad a szalagok megfeszüléséig (128. ábra). Az érintett oldali SIPS elmozdulása időben megelőzi az ép oldalit. Az előzési tünet tehát időbeli előzést jelent, függetlenül attól, hogy kiinduló helyzetben a két SIPS egymáshoz viszonyítva hogy áll. Akár előre-, akár hátracsavart helyzetben rögzült a csípőlapát, azaz akár magasabban, akár alacsonyabban áll a SIPS az érintett oldalon, a teszt során az elmozdulás időben hamarabb következik be.
128. ábra
Az SI ízület nutációs mozgásának vizsgálata.
A hipomobilis oldalon (jobb) a SIPS hamarabb mozdul előre, fölfelé: előzési tünet
A SPINE teszt ugyanezt a mozgást vizsgálja, nyílt kinematikus láncban, az egyik oldali ízületben. A páciens áll, a vizsgáló az egyik kezével a vizsgált oldai SIPS-et tapintja, másik kezével a sacrum tövisnyúlványát a SIPS-el azonos magasságban. A vizsgált személy lassan hashoz húzza a térdét a vizsgált oldalon. Most a sacrum stabil, és a vizsgált oldali csípőlapát rotálódik hátra (kb. akkor, amikor a csípő ízületi flexió eléri a 80-90°-ot), a SIPS lefelé mozdul. Az elmozdulás 1-2 ujjnyi, jól látható. Ha az SI ízület blokkolt, a SIPS vagy nem mozdul, vagy fölfelé emelkedik, a medence oldalra billenése miatt (ld. csípő abduktorok funkcionális tesztek: Trendelenburg teszt).
129. ábra
A SI ízület nutációjának egyoldali vizsgálata (Spine test).
A felső két képen a bal oldali SIPS, a bal térd előreemelésekor lefelé mozog (az os ilium hátrarotálódik a sacrumhoz képest).
Az alsó két kép: a jobb oldali SIPS a térd előreemelésekor fölfelé mozog (az SI ízületben nincs mozgás)
Az SI ízületet stabilizáló szalagok vizsgálata
Az ízületet négy nagyon erős szalag (szalagrendszer) stabilizálja.
Ligamentum sacroiliacum ventrale – elülső tokszalag (130. ábra, 8, 9) az SI ízület elülső, hasüreg felőli felszínét borítja. A rövid rostok ferdén lefelé és befelé tartva futnak a csípőlapátról a sacrum széle felé. Nutáció és kontranutáció során is megfeszül. Vizsgálata a medence „nyitásával” történik: a páciens a hátán fekszik, a vizsgáló két kezét a csípőlapátokra helyezi, és oldal irányba nyomja azokat, „kinyitja a medencét”(131. ábra).
130. ábra
A SI ízületet stabilizáló szalagok. Lig. sacroiliacum ventrale (8, 9), lig. sacroiliacum dorsale (4-ventrális réteg, 5-dorzális réteg), lig. iliolumbale (1, 2), lig. sacrotuberale (7).
(Forrás: Kapandji: The physiology of the joints vol.lll. 2011)
Patrick teszt: a vizsgált alsóvégtag talpra húzott. A talpat a másik nyújtott térde helyezve a vizsgáló kidönti a végtagot (abdukálja), amíg a csípő ízület engedi, míg a másik kezét az ellenoldali SIAS-ra helyezve rögzíti a medencét. Ezután a végtagot tovább abdukálva, megfeszíti a szalagokat. A teszt során a csípő ízület tokja elől feszül, a fájdalom innen is származhat. Csípő ízületi gyulladás esetén szintén fájdalom és korlátozott mozgás észlelhető.
131. ábra
A SI ízület ventrális szalagjainak (lig. sacroiliacum ventrale) vizsgálata.
A csípőlapátok „ventrális nyitása” (1. kép); Patrick teszt (2. kép)
Ligamentum sacroiliacum dorsale – hátulsó tokszalag (130. ábra, 4, 5) az SI ízületet hátulról stabilizálja. A rostok nagyjából párhuzamosan futnak az elülső szalag rostjaival.
A vizsgálat: a háton fekvő páciens csípőcsontjait kívülről befelé nyomva „zárjuk a medencét” (132. ábra).
Más testhelyzetben: a vizsgált személy az oldalán fekszik. A test súlya miatt az alul lévő oldalon a hátsó szalagok megfeszülnek. A fölül lévő csípőlapátra rányomva mindkét oldalt teszteljük.
Megjegyzés: a szalag érintettsége esetén a beteg arra panaszkodik, hogy a fájdalom miatt nem képes az érintett oldalán feküdni.
132. ábra
A SI ízület dorzális szalagjainak (lig. sacroiliacum dorsale) vizsgálata
Ligamentum iliolumbale rostjai fleső rostjai a 4. és 5. lumbális csigolya harántnyúlványáról futnak oldalra, le és kissé hátrafelé, a csípőtaréj felső, hátsó széléhez, a medence belső felszíne felőli oldalon (130. ábra, 1, 2). Elsősorban a nutációt korlátozzák.
Vizsgálat: a páciens a hátán fekszik. A vizsgált oldali alsó végtagot hashoz húzzuk az ellenkező oldali váll felé (addukció), amíg a csípőízület engedi. A térdet tovább nyomva, a szalag lefutásának meghosszabbításában, a lig. iliolumbale rostjai megfeszülnek (133. ábra, 1. kép). Pozitivitás esetén a beteg a fájdalmat a lumbo-sacralis átmenetnél érzi.
Ligamentum sacrotuberale (130. ábra, 7) az első két farokcsigolyán és a csípőlapát hátsó élén ered és majdnem függőlegesen fut lefelé és kissé előre a tuber ischiire (ülőgumó). A szalag a nutáció végén feszül meg, amikor a keresztcsont csúcsa hátra, vagy az ülőgumó előre mozdul.
Vizsgálat: a háton fekvő páciens hajlított alsó végtagját az azonos oldali váll felé nyomjuk (133. ábra, 2. kép). A nem vizsgált végtag nyújtva fekszik a vizsgáló asztalon. A hajlított csípőízület tokjának hátsó része és a csípő extenzorok megfeszülnek és a csípőcsontot hátra rotálják. Ennek eredménye a lig. sacrotuberale feszülése. A szalag érintettsége esetén a teszt fájdalmas az ülőgumó tájékán. Ugyanerre a fájdalomra panaszkodik a páciens, ha leguggol, vagy ha előre hajol.
133. ábra
A lig iliolumbale vizsgálata (1. kép), a vizsgáló a térdet az ellenkező oldali váll felé nyomja;
A lig. sacrotuberale viszgálata (2. kép), a vizsgáló a térdet az azonos oldali váll felé nyomja.
Megjegyzés
Álló helyzetben az említett három szalag megfeszülése hozzájárul annak megakadályozásához, hogy az ék alakú keresztcsont a rá nehezedő testsúly hatására „becsússzon” a csípőlapátok közé, ezek mintegy felfüggesztik a sacrumot a csípőcsontokra, illetve segítik a sacrum stabil tartását.
A symphisis pubica stabilitásának vizsgálatára a „Flamingó tesztet” alkalmazzák leggyakrabban. A páciens, álló helyzetben az egyik térdét felhúzza, azaz az egyik alátámasztási pontot megszünteti. A támaszkodó végtag oldalán a talaj reakcióereje fölfelé, miközben a megemelt alsó végtag oldalán a testsúlyból adódó gravitációs erő lefelé hat, így a symphisisre ható nyíróerőt a laza szalagrendszer nem tudja ellensúlyozni, az ízületben abnormális elcsúszás jön létre, nagy fájdalom kísérheti. Az elmozdulás tapintható, esetleg látható is. Szülés után, egy rövid ideig a Flamingó teszt gyakran pozitív, a terhesség során fellazult megnyúlt szalagok miatt.
Fontos!
Ahogy a fentiekből látható, a lumbális gerinc, a medence és a csípő ízület funkcionális egységet alkotnak. A medence bármilyen irányú elmozdulása, a gerinc és a csípő ízület helyzetének megváltozásához vezet, illetve fordítva, a gerinc és a csípőízület helyzetének, állásának változása visszahat a medencére és a medencén keresztül egymásra. Végső soron a medencét alátámasztó alsó végtagok, és a gerinc teljes hosszában kölcsönhatásban vannak egymással, ahogy azt a későbbiekben látni fogjuk.