IV. A GERINC ÉS A TÖRZS
8. A mellkas vizsgálata
A mellkast egészében vizsgálva annak alakját, szimmetriáját nézzük először. A frontális síkban, elölnézetben, a mellkas formája kúpszerű, alul kiszélesedő, elölről-hátulról lapított, a szegycsont mint szimmetriatengely két oldalán egyforma. A felső bordák rövidek, de a mellkas felső részét a vállöv szélesíti. Az alsó bordaív a szegycsont végétől kifelé, lefelé lejtve a törzs oldalvonalában irányt váltva fut hátra fölfelé a gerinc irányába. Hátulnézetben a mellkas alsó része a derékvonal irányába elkeskenyedik, ami a rövid XI-XII-es bordáknak köszönhető. A bordák a gerinctől dorzális, laterális, és caudális irányba futnak. A gerinc vonala mellett, az extenzor izomzat (főleg a transverzo-spinalis izomtömeg) kidomborodik. Attól laterálisan minden bordán látható és kitapintható egy szöglet (angulus costae), ahol a borda dorzális irányú lefutása megváltozik, oldalra, majd előrefelé tart. A szögletek a felső bordákon egészen közel vannak a gerinchez, az alsó bordák felé fokozatosan növekvő a távolság.
A hátsó bordaívek lefutása jól látható, ha a páciens előrehajlik. Ideális esetben a bordapárok egyformán domborodó ívet alkotva futnak a gerinc két oldalán. Az aszimmetria eredhet a háti csigolyák rotációjából (220. ábra) vagy a bordák deformációjából. Az elülső bordaíveket legjobb a háton fekvő páciensen a fej felől vizsgálni.
