A mozgatórendszer fizikalis, funkcionális vizsgálata

A csípő abduktorok funkcionális jelentősége elsősorban a medence oldalirányú stabilitásának biztosítása egy lábon állás, és járás közben. Álló helyzetben, a test súlyvonala a két támaszkodó láb között éri el a talajt (kb. a két láb által megformált alátámasztási felület közepén). Az egyik alsóvégtag megemelésekor a súlyvonal áthelyeződik a támaszkodó végtag fölé. A megemelt végtag oldalán a gravitációs erő lefelé hat, a medencét lefelé billenti a támaszkodó végtaghoz képest. Ennek ellensúlyozására a támaszkodó oldalon az abduktorok megfeszülnek, megakadályozzák a medence lebillenését, sőt megemelik azt.

Trendelenburg teszt: a páciens áll, háttal a vizsgálónak. A vizsgáló a két csípőtaréjra helyezi a kezét, felszólítja a pácienst, hogy a vizsgált oldallal ellentétes térdét emelje lassan előre. A stabilizáló funkció kiváltásához az is elég lehet, ha a páciens csak elemeli a végtagot a talajról. Jó abduktor funkció mellett a mozgás során tapasztalni kell, hogy a megemelt végtag oldalán a medence megemelkedik (148. ábra). Ezzel együtt látható, hogy a medence oldalirányú billenése a lumbális gerincszakaszon azonos irányú laterálflexiót hoz létre. Így pl. a jobb végtag megemelése, a bal oldali abduktorok jó működése esetén a jobb medencefél emelkedését és a lumbális gerinc jobbra hajlását eredményezi. A gerinc meghajlása is a test súlyvonalának a támaszkodó alsó végtag fölött tartását szolgálja. Gyakorlott vizsgáló tapintás nélkül is jól látja a medence elmozdulását.

 

148. ábra
A csípőízületi abduktorok funkcionális vizsgálata (Trendelenburg teszt).
A támaszkodó végtag abduktorai a megakadályozzák a medence lebillenését a felemelt végtag oldalára.

Ha az abduktorok gyengék, a gravitációs erő ellensúlyozása nem elégséges, a medence vízszintes marad (jelzett), vagy lebillen (pozitív Trendelenburg jel 149. ábra).

 

149. ábra
Pozitív Trendelenburg jel.
A gyenge abduktorok miatt (bal oldalon), a medence a felemelt végtag oldalán (jobb oldalon) lebillen.

A járás vizsgálata: járás közben a medence és a test hossztengelyének (súlyvonalának) mozgását vizsgálhatjuk a frontális síkban. Normál járás esetén, a támasz fázisban a test súlyvonala a támaszkodó végtag felé kitér, majd lábváltáskor a másik oldal felé mozog. Tehát, járáskor a test hossztengelye jobbra-balra kitér, mindig a támaszkodó végtag felé, és a lumbális gerinc kompenzáló oldalra hajlásának köszönhetően mindig függőleges marad. Gyenge abduktorok esetén a járáskép megváltozik. Mivel az izmok nem tudják a medencét megtartani, a test súlyvonalát csak úgy képes a páciens a támaszkodó végtag fölé hozni, ha a lumbális gerincet erősen a támaszkodó végtag felé hajlítja. Így a medence lebillenését a felsőtest súlyának a középvonalon túlra helyezésével képes kompenzálni, és az álló (járó) függőleges testhelyzetet fenntartani. Járás közben tehát a törzs a gyenge támaszkodó végtag felé hajlik. Ha mindkét oldal gyenge, a páciens felsőteste járás közben jobbra-balra erőteljesen „kileng” a támaszkodó végtag felé („kacsázó”, vagy Duchenne járás).

Megjegyzés: az abduktorok hatékonyságának feltétele a törzsizmok, mint centrális stabilizátorok működése. Oldalt fekvő helyzetben, amikor az alsó végtag oldalra emelkedik, a végtag súlya lefelé billentené a medencét. Ezt akadályozza meg a törzsizmok, különösen a musculus quadratus lumborum és a ferde hasizmok összehúzódása, amelyek rögzítik a medencét, ezzel biztosítva stabil eredési pontot az abduktorok számára. Ennek hiányában a medence a felemelt végtag felé lebillen, és a végtag erős abduktorok esetén sem képes jelentős abdukcióra.