A mozgatórendszer fizikalis, funkcionális vizsgálata

Számos izom gyakorol hatást a csípőízületre, melyek az ízületi elmozdulások létrehozásán túlmenően, mind a csípő, mind a medence, illetve a törzs dinamikus stabilizátorai is egyben.

A csípőízület elsődleges flexorai, a musculus iliopsoas, a musculus sartorius, és a musculus rectus femoris. A musculus tensor fasciae latae, valamint az adduktorok közül különösen a musculus pectineus és a musculus adductor longus hatékony segítői a hajlító izmoknak, de flexiós hatású még a musculus adductor brevis, a musculus gracilis és a musculus gluteus minimus elülső rostkötege is. A flexorok feladata a csípőízület hajlítása. Ez a mozgás megvalósulhat a femur elmozdulásaként a medencéhez képest, vagy a medence előre billenése révén. Lényeges funkcionális vonatkozás a végtag relatív hosszcsökkentése járás közben, ekkor a térdízületi flexióval együtt a csípő hajlítása teszi lehetővé a végtag szabad mozgását az alátámasztás felett. Fontos megjegyezni, hogy a csípőflexorok hatékony működésének feltétele a medence stabilitása, melyet a hasizmok biztosítanak. Ekkor a csípőflexorok medencét előre billentő kontrakciós hatását a hasizmok medencét hátra billentő hatása ellensúlyozza (Hodges és Richardson, 1997).

A csípőízületi extenzorok a musculus gluteus maximus, valamint az ischiocruralis izomcsoport, a musculus biceps femoris, a musculus semitendinosus és a musculus semimembranosus. Segítik az extenziót a musculus adductor magnus és a musculus gluteus medius hátsó rostjai. Az extenzor csoport jelentős feladata a medence hátra billentése, fordított működéssel, a hasizmokkal együttműködve, ekkor a csípőízületben extenzió jön létre (Neumann, 2010).

További funkciójuk a törzs előre döntésének dinamikus kontrollja. Ezt a mozgást igen gyakran végezzük hétköznapi funkcióink során, amikor álló helyzetben előre dőlünk, például mosogatás, vagy fogmosás közben.

Ha a femur mozog és a medence relatív rögzített, a csípő extenzorok nyújtják az ízületet, a femur posterior irányú elmozdításával. Előre, vagy felfelé haladó mozgás során, például magasra történő fellépéskor szükséges az extenzorok működése. Emelkedőn, vagy lépcsőn járva, a térdízület pozíciója befolyásolja az ischio-cruralis izomcsoport hatékonyságát, ha a térd hajlított, úgy ez az izomcsoport kevésbé vesz részt a mozgatásban, mivel aktuális hosszán már nem tud hatékonyan kontrahálódni, ilyenkor nagyobb szerep hárul a musculus gluteus maximusra.

A csípőízületi adduktorok csoportjába több izom tartozik. Elsődleges adduktorok a musculus adductor longus, brevis, magnus, a musculus pectineus és a musculus gracilis. (138. ábra), másodlagos működéssel az addukciót segítik a m. gluteus maximus alsó rostjai, és a musculus quadratus femoris. Az adduktor csoportba tartozó izmok, lefutásuk következtében mindhárom fő síkban hatnak a csípőízületre (Nemeth és Olhsen, 1989).

Frontális síkban, az adduktorok egyidejű kétoldali működése szükséges például egy labda elrugásához, ahol a rúgó végtagon a femurt nyílt kinematikus láncban elmozdítva segítik a csípőízületi flexorokat a végtag előre lendítésében. A támaszkodó végtagon zárt láncban a medence billentésével szintén addukció jön létre, különösen a musculus adductor magnus működésének köszönhetően. A medence frontális síkú stabilizálásában, illetve zárt láncú billentésében az ellentétes oldali elhelyezkedésű ab-, és adduktor izomzat összehangolt működése nagy szerepet kap.
Szagittális síkban, a csípőízület aktuális pozíciójától függően, különösen a musculus adductor longus segítheti mind a flexorok, mind az extenzorok működését. Jó példa erre a futás, amikor a csípő maximális extenziójából indított flexiót, illetve a flexióból indított extenziót támogatja az izom működése.

Horizontális síkban az adduktor izomzat, lefutása következményeként, kismértékű berotációs hatással bír a csípőízületben. Ennek oka, hogy az izmok tapadása a femur diaphysis anterior görbülete miatt a rotációs tengely mögé esik, így kontrakciójuk befelé forgatja a femurt a vápában (Neumann, 2010).

138. ábra
A csípőízület elsődleges adduktorai
(Forrás: Neumann DA: Kinesiology of the musculoskeletal system, ed. 2, 2010, Mosby)

A csípőízületi abduktorok a musculus gluteus medius és minimus, a musculus tensor fasciae latae. A musculus sartorius, a musculus piriformis és a musculus gluteus maximus felső rostjai szinergistaként segítik az abdukciót. Az abduktorok elsődleges feladata a medence frotális síkú stabilitásának biztosítása, együttműködve az ellenoldali adduktor csoporttal és az ellenoldali musculus quadratus lumborummal. Ez a funkció egy lábon állás és járás során, annak támasz fázisában jelentős. Ekkor, a terhelt végtagon, az abduktorok kontrakciója kontrollálja a medence oldalirányú billenését. A kontrakció következtében a csípőízületi ízületi felszínekre jutó kompressziós erő jelentősen megnő (Neumann, 1996). Az abduktorok funkciójának, hatásának következményeként, azok gyengesége a medence lebillenéséhez vezethet járás közben, vagy fájdalmas ízület esetén kímélő, az ízfelszínekre jutó kompressziós erőt csökkentő sántítás kialakulásához, ezekre később, a vizsgálati részben, illetve A járás vizsgálata fejezetben visszatérünk.

A csípőízület nem rendelkezik elsődleges berotátorokkal, nincs ugyanis olyan csípő körüli izom, mely lefutása alapján egyértelműen és elsődlegesen berotációt hozna létre. Másodlagosan a musculus gluteus medius és minimus, a musculus tensor fasciae latae és az adduktorok hozzák létre a berotációt. Jellemző még, hogy ezen izmok berotációs hatása a csípő 90°-os flektált helyzetében nagyobb, ennek oka az, hogy az ízületi helyzet miatt az izmok rostlefutása közel merőleges lesz a forgástengelyre, így erőkarjuk lényegesen nagyobb ebben az ízületi pozícióban (Delp és munkatársai, 1999).

Ugyanezen okból látjuk a flexiós csípőízületi kontraktúra, vagy neurológiai érintettség miatt gyengült csípőízületi extenzorok hiányzó kontrollja esetén az ízület berotált helyzetét is (Arnold és munkatársai, 2005).

Az elsődleges kirotátorok a musculus piriformis, a musculus gemellus superior és inferior, a musculus obturator internus és externus, és a musculus quadratus femoris. Másodlagosan segíti a kirotációt a musculus gluteus maximus, a musculus sartorius, a musculus gluteus medius hátsó rostjai és a musculus biceps femoris hosszú feje. Funkciójuk a femur nyílt kinematikus láncú kifelé forgatásán túl, a medence horizontális síkú mozgatásában jelentős. Egy lábon történő támaszkodás során, az adott oldali kirotátorok kontrakciója a medencét a támaszkodó végtaggal ellentétes oldalra fordítja. A kirotátorok, különösen a musculus obturator interus a csípőízület dinamikus stabilizálásában is részt vesznek. Az izom kontrakciója fokozza az ízfelszínek összepréselődését, ezáltal segíti az ízületi stabilitást (139. ábra).

139. ábra
 A musculus obturator internus medencét rotáló hatása
A Nyugalmi helyzet
B A medence ellenoldali rotálódása az izom kontrakciója révén
(Forrás: Neumann DA: Kinesiology of the musculoskeletal system, ed. 2, 2010, Mosby)