A spirometriás vizsgálatok során gáztérfogatokat és áramlásértékeket mérünk elsősorban erőltetett légzési manőverek során. A tesztek kivételes együttműködést igényelnek a vizsgáló és a páciens között, ezért azokat elsősorban erre szakosodott laborokban, szakorvosi felügyelettel végzik. Ez az oka annak is, hogy gyermekek esetében a vizsgálat 6 éves kor alatt általában nem végezhető el.
A mérések végrehajtása a következő lépésekből áll:
- A mérések megkezdése előtt a spirométert kezelő szoftverben rögzítjük a páciens adatait: életkorát, nemét, testmagasságát, súlyát, etnikai csoportját, dohányzási szokásait, egyéb betegségeit, illetve a rendszeresen szedett gyógyszereit. Ezek az adatok meghatározzák a referenciaértékeket.
- A következő lépésben a szakorvos vagy az asszisztens bemutatja a megfelelő gyakorlatot és elmagyarázza a mérés sikerének kritériumait. A manőver demonstrációja során fontos bemutatni a megfelelő fej- és testtartást, az ajkak szoros összezárását az eszköz szájrészéhez (hogy ne szeleljen), az orrcsipesz felhelyezését, a bevezető normál légzési manővereket és a maximális be-és kilégzés technikáját.
- A higiéniai előírásoknak megfelelően az eszköz használata előtt minden esetben felhelyezzük baktériumszűrőt a spirométer szájrészére, majd elvégezzük a spirométer kalibrációját. A kalibráció legtöbb esetben a zéró áramlásjel rögzítését jelenti, de adott térfogatú kalibrált dugattyúkkal az áramlásjel teljes kalibrációja is elvégezhető. Legtöbbször a dugattyús kalibrációt naponta egyszer, az első beteg mérése előtt végzik, majd ezt követően csak a nulla áramlás beállítása történik minden mérés előtt.
- Elvégezzük a méréseket, amely három részből áll. Az (1) elején három nyugodt légzést követően (2) egy maximális belégzés, majd egy robbanásszerű kilégzés, illetve annak folytatása a teljes kilégzésig, végül (3) ismét három nyugodt légzési ciklussal zárul.
Az európai és amerikai tüdőgyógyász társaságok (ERS, ATS) spirometriás munkacsoportjának ajánlása szerint [4] minden alkalommal legalább három jó mérésre van szükség, vagyis
- Minden egyes mérés esetében figyelni kell, hogy közben ne köhögjön a beteg, ne legyen szivárgás valahol a rendszerben, a kilégzési erőfeszítésnek a lehető legnagyobbnak kell lennie és a kilégzés ideje a lehető leghosszabb legyen (10 éves kor felett ≥ 6 másodperc, 10 éves kor alatti gyerekek esetében pedig ≥ 3 másodperc)
- A két legnagyobb FVC érték különbsége nem lehet nagyobb, mint 0,15 liter
- A két legnagyobb FEV1 érték különbsége nem lehet nagyobb, mint 0,15 liter
- Ha ezek a feltételek nem teljesülnek, a méréseket ismételni kell. Maximum nyolc egymás utáni mérés végrehajtása ajánlott, hiszen az erőltetett kilégzések fárasztóak a szervezet számára, ami egy idő után az eredmények romlásához fog vezetni. Amennyiben a páciens ezt igényli, érdemes rövid szüneteket beiktatni a mérések közé.
Az egymás után elvégzett három mérésből a következő elvek alapján számoljuk a végső paramétereket [4]:
- Az FVC és a FEV1 értékek esetében a legnagyobbat vesszük.
- A PEF és a FEF25-75 esetében pedig azt értéket vesszük a 3 közül, amely mérésben az FVC+FEV1 összeg a legnagyobb volt.