Az emberi test sejtjeinek megfelelő működéséhez állandó oxigénellátásra és ezzel párhuzamosan a szén-dioxid folyamatos leadására van szükség. Légzőrendszerünk a keringési rendszerrel szorosan együttműködve dolgozik a szervezet helyes energiaellátásáért. A belégzett oxigén a tüdőn keresztül a vérkeringésbe jut, a keringő vérben feldúsuló szén-dioxid pedig a tüdőn és a légutakon át kerül vissza a környezeti levegőbe. [1]
A légzés folyamata a külső gáztér és a léghólyagok üregét magába foglaló alveoláris tér közötti légcserét (ventilláció), az alveoláris tér és a kisvérköri kapillárisokban áramló vér közötti gázcserét (külső gázcsere), illetve a nagyvérköri kapillárisokban lévő vér és a szövetek közötti gázcserét (belső gázcsere) foglalja magába. Ezeken felül sejtlégzésnek nevezzük a mitokondriumban zajló energiatermelési folyamatot, melyben az oxigén szén-dioxiddá alakul.
A külső és belső légzéssel, valamint a sejtlégzéssel ebben a tananyagban nem foglalkozunk. A tananyag központi témáját jelentő spirometria a külső gáztér és az alveoláris tér közötti légcsere hatékonyságának vizsgálatára szolgál.