A légzésfunkciós vizsgálatok (Pulmonary Function Tests) segítenek a tisztázatlan légzőszervi tünetek okának diagnosztizálásában és az ismert légzőszervi betegségben szenvedő betegek állapotának nyomon követésében.
Légzőrendszerünk aktuális állapotáról a légzésfunkciós paraméterek segítségével kaphatunk pontos képet, melyek értékét nyugalmi és terheléses vizsgálatok során határozhatjuk meg. Légzésfunkciós vizsgálatok segítségével mérjük, hogy milyen a tüdő légtartó tulajdonsága, mennyire képes a levegő felvételére és leadására, valamint az oxigén- és szén-dioxid cseréjére. Ezen vizsgálatok nélkülözhetetlen rutineljárásnak számítanak a légzőrendszeri betegségek diagnosztikájában, már ismert, krónikus légzőszervi betegségben szenvedő páciensek állapotának nyomon követésében, illetve a terápia hatékonyságának felmérésében.
A légzésfunkciós vizsgálati módszerek közül a legegyszerűbb és legolcsóbb megoldás a hordozható csúcsáramlásmérővel (peak flow meter) akár otthon is elvégezhető a csúcsáramlás mérése. A kapott eredmények a módszer egyszerűségéből fakadóan viszonylag kevéssé specifikusak, ezért nem mindig egyértelműen értelmezhetőek, mégis a jelenlegi ajánlások szerint alkalmasak pl. az asztma vagy a krónikus bronchitis súlyosbodásának kimutatására. [2]
Otthoni használatra szánt mechanikus csúcsáramlásmérő
A mindösszesen néhány percet igénybe vevő, általában klinikai körülmények között hozzáférhető spirometria, a csúcsáramláson kívül számos egyéb, fontos légzésfunkciós paramétert szolgáltat. A légzőrendszerünk állapotát tükröző, pontos információkat nyújt a tüdőtérfogatokról, a légáramlási paraméterekről és azok változásairól normál, nyugodt be- és kilégzés (statikus spirometria), illetve erőltetett kilégzési manőverek során (dinamikus spirometria). A főleg tüdőgondozókban, szakrendelőkben, de néhol már azon kívül, egyes háziorvosi rendelőkben is rendelkezésre álló spirométer a be- és kilélegzett levegő térfogatát, áramlási sebességét rögzíti. (Lásd később.)
Spirométer
Az egyik legösszetettebb légzésfunkciós vizsgálat a teljestest-pletizmográfia, amely a fent említett módszereknél még komplexebb képet ad a légzőrendszer állapotáról. Alkalmas pl. a légúti áramlási ellenállás mérésére, illetve olyan tüdőtérfogatok meghatározására is, amely spirometriával nem lehetséges. Ez azonban már egy sokkal drágább, nagyobb méretű vizsgálati eszköz, amely a szakemberek és a betegek megfelelő együttműködését igényli, klinikai körülmények között azonban már széles körben használják. A teljestest-pletizmográfiás mérések során a beteget egy légmentesen zárt, nagyméretű, merev falú kabinba ültetik, és egy csövön keresztül a külvilágba lélegzik. A csutora elzárását követően, légzési manőverek közben a kabin, illetve a trachea térfogat- és nyomásváltozásait mérve, a Boyle-Mariotte-törvény felhasználásával számolhatók az kívánt légzési paraméterek. [3]
Teljestest-pletizmográf
A légzésfunkciós vizsgálatok közül talán a spirometria a legnagyobb jelentőségű, hiszen egy gyors és viszonylag egyszerű vizsgálat, mely általános szűrővizsgálatként is szolgál a légzőszervi megbetegedésekkel kapcsolatban. A spirometria által szolgáltatott paraméterek fontos információkat nyújtanak az alsó és felső légutak állapotáról. Számos előnye miatt mára már nélkülözhetetlenné vált a pulmonológia szakrendeléseken.