3. Tanulási és iskolai motiváció

Átfogó kutatási beszámolókban (pl. Kozéki és Entwistle, 1986) és gyakorlati szakemberek beszámolói alapján egyetértés alakul ki atekintetben, hogy a motiváció az iskolai teljesítmény alaptényezője. Az iskolai motiváció alapvetően a tanítás-tanulás folyamatának egy olyan területe, amely a tanuló és környezete (osztálytársak, tanárok, az iskola intézményrendszere) kölcsönhatásaiban alakul ki.

A tanuló felnőttekkel (szülők, tanárok, iskolai személyzet) és kortársaival való kapcsolata nyomán létrejövő érzelmi folyamatok szoros összefüggésben állnak egymással, egyazon időben fejlődnek. Ezekben a kapcsolati mintázatokban artikulálódó érzelmi tényezők, valamint a megismert normák elsajátításaként létrejövő beállítódás, azaz maga a tanulási helyzethez kötődő motiváció képezik a megismerési és az iskolai teljesítmény fő hajtóerejét (Kulcsár, 1982).

A tanulás iránti motiváció korosztályonkénti összehasonlítása eredményeként (áttekinti Józsa és Fejes, 2012) szembesülhetünk azzal, hogy a tanulók életkorának előrehaladtával az iskolához és a tanuláshoz való pozitív attitűd kifejezetten csökkenni látszik. A kutatók azt találták, hogy addig míg az 5. osztályosok 43%-a élvezi az iskolai munkát, a 11. osztályosoknak mindösszesen a 28%-a. A kutatók kitérnek arra, hogy az iskolához való pozitív viszonyulást és a tanulási motivációt jelentős mértékben képes növelni: az iskola pozitív légköre, a rendszeres együttműködés gyakorlata, az elfogadó közösség, a társas támogatás valamint facilitáció, illetve a csoport motiváló ereje.

A pszichológiai és pedagógiai megközelítésben született motiváció-koncepciók számos modellt és motívumot körvonalaznak, melyek átfogó képet nyújtanak a tanulók iskolai helyzethez kötődő motivációjáról. A téma kutatói abban egyetértenek, hogy a tanulási motiváció nem egy homogén jelenség, számos összetevő együttes hatásaként érvényesül. Lásd például: elsajátítási motiváció, a tanulási helyzethez kötődő szorongás, a konkrét feladat súlya, szorgalom attribúció, énhatékonyság stb.

A legtöbb tanulmány egyetért a motiváció három dimenzióban való megjelenésében, melyeket hellyel-közzel azonos mintázat alapján részleteznek.

A tanulási motiváció összetevői (Kozéki, 1980) nyomán:

A követő- affektív/szociális - dimenzió

A tanulási motiváció érzelmi vonatkozásait, kapcsolati viszonyait foglalja magába. Megragadja az elfogadás élményét és a kapcsolat minőségét. Képet nyújt arról, hogy:

• a tanuló érzi-e a közösségben való működés lehetőségeit,
• létrejön-e a felnőtt és gyermek között egyfajta érzelmi összhang, megvalósul-e a közös munkában az önállóságra nevelés,
• társas kapcsolataiban elfogadásra és megerősítésre talál-e a saját személyisége?

Az érdeklődő- kognitív/aktivitási dimenzió

      Az érdeklődő/aktivitási dimenzió facilitálása érdekében a nevelő feladata:

• az önállóságra és együttműködésre nevelés;
• a gyermek saját aktivitására való szenzitív attitűd;
• a megfigyelt és értékelt aktivitás vezetése, fejlesztése.

A motiváció érdeklődő dimenziójának kibontakoztatását a tanár segítheti azzal, hogy felhívja a tanulók figyelmét arra, hogyan gyarapíthatják tudásukat az iskola keretein kívül, egyénileg.

A teljesítő- effektív/morális- dimenzió

Az iskolai motiváció ezen szelete, a normaalakítás jellegzetességeit és a tényleges viselkedés leírását ragadja meg. Ebben a dimenzióba tartozik például az, hogy a szülő mennyire tudja a gyermekkel az iskola, a nevelő által közvetített normákat megértetni, képviselni és betartatni.

Napjaink tanulási motivációt vizsgáló kutatásainak fókuszában a motiváció aktivitási dimenziója mentén az elsajátítási motiváció áll. A tanulási motivációstruktúra kiemelt tényezője, tulajdonképpen egy készség, képesség elsajátítására, begyakorlására késztető tényező. Jelentősége abban áll, hogy alapot szolgáltat az önszabályozó tanuláshoz, amely fontos tényezője a tanulás folyamatának. A tanulás során elért eredmények, a sikerek (vagy éppen a kudarcok) folyamatosan visszacsatolást adnak a tanulónak, s ezzel alakul át újra és újra a tanulást érintő motivációs rendszere. Az elsajátítási motivációra vonatkozó kutatások egybehangzó eredményei (áttekinti Józsa és Fejes, 2012) azt tükrözik, hogy egy tanuló iskolai eredményességéhez az elsajátítási motiváció erőteljesebben hozzájárul, mint például az értelmi fejlettség. 

Felhasznált irodalom

• Józsa, K., Fejes, J.B. (2012): A tanulás affektív tényezői. In: Csapó Benő (szerk.): Mérlegen a magyar iskola. Tankönyvkiadó, Budapest. 367-406. 
• Kozéki, B. és Entwistle, N. J. (1986): Tanulási motivációk és orientációk vizsgálata magyar és skót iskoláskorúak körében. Pszichológia, 2. sz. 271–292.
• Kozéki, B. (1980): A motiválás és a motiváció összefüggéseinek pedagógiai pszichológiai vizsgálata. Akadémiai Kiadó, Budapest.