13. fejezet: A FENNTARTHATÓSÁG DEMOGRÁFIAI VONATKOZÁSAI

A nyugati világban először Malthus (1798) mutatott rá a népességnövekedés kockázataira. Malthus ennek alapján egy olyan általános tendenciát állapított meg, hogy a népesség belső természeténél fogva exponenciálisan, vagyis mértani haladvány szerint nő: 1, 2, 4, 8, 16, 32, 64, 128, 256, 512 stb. Másrészről Malthus azt is hangsúlyozta, hogy a földterület nagysága állandó, ezért az élelmiszertermelés – összhangban a csökkenő hozadék törvényének az elvével – csak kisebb ütemben, azaz számtanai haladvány szerint szerint nőhet: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10 stb. Ezen két előfeltevésből pedig logikai szükségszerűséggel következik az élelmiszerhiány s az azzal együtt járó nyomor, éhezés, járvány, erőszak stb., vagyis minden, ami csökkenti a népességet.

13.1. Kép - Malthus elmélete.
Forrás: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/d/d9/Malthus_PL_en.svg/2000px-Malthus_PL_en.svg.png

Jelenleg a Malthus által leírt túlnépesedést az ún. demográfiai átmenet fogalmával magyarázzák a demográfusok. Demográfiai átmenetnek nevezzük azt a hosszú távú változást, melynek során egy népesség a magas születési arány és magas halandóság jellemezte megközelítőleg egyensúlyi helyzettől eljut az alacsony születési arány és alacsony halandóság jellemezte ugyancsak közel egyensúlyt jelentő állapotig. Az átmenet során a fertilitás és a mortalitás eltérő dinamikája következtében – a halandóság csökkenése korábban indul meg – a népesség száma jelentősen növekszik. Tankönyvi formájában az átmenet több szakaszban bonyolódik le. (Tomka 2009)

13.2. Kép - Demográfiai átmenet.
Forrás: http://www.mozalearn.com/course/foldrajz_10/jpg_big/termeszetes_szaporulat.jpg

Újabban viszont azt tapasztalják a demográfusok, hogy az európai országok többségében, sőt néhány fejlett Távol Keleti országban (pl. Japán, Dél-Korea) is a termékenység nem stabilizálodott, hanem tovább csökkent. A csökkenő TFR érték esetenként jóval az egyszerű helyettesítési érték (replacement) alá esett. Ezt a jelenséget nevezik második demográfiai átmenetnek (Van De Kaa).

Jelenleg az emberiség különböző közösségei a demográfiai átmenet különböző fázisaiban vannak és így a fenntarthatósági szempontból is alapvetően különböző problémákkal néznek szembe. Ezért sem lehet az emberiséget a népesedés szempontjából egyetlen közösségként kezelni.

13.3. Kép - Termékenységi arány csökkenése.
Forrás: http://media.economist.com/images/20091031/CFB000.gif

Jelenleg az emberiség egészére vonatkoztatott termékenységi mutató értéke 2,50 gyerek/nő. A magas termékenységi (és a hozzátartozó növekedési) átlag azonban nagyon jelentős regionális különbségeket takar. A kontinensekre jellemző termékenységi (és növekedési) arány csökkenő sorrendben a következő: Afrika: 4,7 gyerek/nő (2,1× növekedés 2050-re) ; Óceánia: 2,4 gyerek/nő (1,6× növekedés 2050-re); Ázsia: 2,2 gyerek/nő (1,2× növekedés 2050-re); Amerika: 2,1 gyerek/nő (1,3× növekedés 2050-re) és Európa: 1,6 gyerek/nő (1× növekedés 2050-re). (Population Reference Bureau 2014).

13.4. Kép - Termékenységi arányok.
Forrás: http://walizahid.com/wp-content/uploads/2014/05/total-fertility-rate.png

A fenti adatok is jól mutatják, hogy teljesen félrevezető, ha csak a világátlagra koncentrálunk. Nyilvánvalóan helytelen azt mondani, hogy mivel a statisztikai értelemben vett „átlag-ember” túl sokat fogyaszt, túl nagy az ökológiai lábnyoma ezért mindenütt, így Afrikában is csökkentsék az emberek a fogyasztásukat, ill. az ökológiai lábnyomukat. Hasonlóképp helytelen azt mondani, hogy mivel a statisztikai „átlag-ember” termékenységi aránya túl magas (TFR=2,5), ezért mindenütt, így Európában is csökkentsék az emberek a termékenységüket. Az emberiség fenntarthatósági szempontból  nagyon különböző helyzetű közösségek összességéből áll, ezért minden közösségnek a saját fenntarthatóságára kell törekedni. S ez vezet el az emberiség fenntarthatóságához.

Egy közösség egyedszámának a változását több tényező (halandóság, migráció, termékeny korú nők száma stb.) is meghatározza ezek közül a legfontosabb a termékenységi arány. Ha a többi tényezőt állandónak tekintjük, akkor az egyedszámot csak a termékenységi arány határozza meg. Egy közösségben a termékenységi arány lehet magas, ideális vagy alacsony, s ezzel párhuzamosan a közösség létszáma nő, állandó vagy csökken.

Először is szögezzük le, hogy a gyors népességnövekedés és csökkenés biztos, hogy fenntarthatatlan helyzetet jelent. Mivel bármilyen nagy is egy terület eltartóképessége, a gyorsan növekvő népesség ezt a határt előbb-utóbb eléri és meghaladja. Tehát a gyors népességnövekedés környezeti szempontból jelent fenntarthatatlan helyzetet. Másrészt a gyors népességcsökkenés nyilvánvalóan elvezet a népesség megszűnéséhez. Tehát a gyors népességcsökkenés demográfiai szempontból jelent fenntarthatatlan helyzetet.

Ezzel szemben egy közösség akkor fenntartható, ha a (i) népességszám állandó és a (ii) népesség környezetterhelése nem haladja meg az adott terület eltartóképességét. Ebből adódóan az állandó népességszám szükséges, de nem elégséges feltétele a fenntarthatóságnak. Az elégséges feltételhez nyilván szükséges a fenntartható fogyasztás és technológia is, de ebben a fejezetben csak a fenntarthatóság demográfiai vonatkozásaival foglalkozom.

A modern fogamzásgátló szerek kiterjedt alkalmazása miatt megszűnt a szexualitás és a reprodukció természetes egysége. Ha a világ egészét tekintjük, akkor jelenleg a termékeny korban levő (15-49 éves) házas vagy párkapcsolatban élő nők 63%-a használ valamilyen fogamzásgátlást, s ezen belül 56% pedig modern fogamzásgátló módszert (úgy mint tabletta, méhen belüli fogamzásgátló eszköz, óvszer és sterilizáció). A fejlett világban ez az arány még magasabb. (Population Reference Bureau 2014). Így tényként jelenthetjük ki, hogy a világ nagy részén az emberek tudatosan irányítják a reproduktív viselkedésüket. A tudatos viselkedés, s így azon belül a tudatos reprodukció esetében azonban már felmerülhetnek, s fel is kell, hogy merüljenek etikai kérdések.

Mivel egy emberi közösség nem-fenntartható állapota etikailag rossz, így ebből következik, hogy a túl magas vagy a túl alacsony termékenységi arány is rossz. Ugyanez pozitívan is megfogalmazható. Mivel a fenntarthatóság etikai szempontból egy jó állapot, ezért a demográfiai fenntarthatóság is etikailag jó és kívánatos állapot. S így ennek legfontosabb feltételét jelentő termékenységi arány is, akkor jó ha az fenntartható. A fejlett országok esetében tehát az a jó, ha a statisztikai jellegű termékenységi arány 2,1 gyerek/nő, az ennél sokkal magasabb illetve sokkal alacsonyabb arány pedig rossz. A fejlődő világban ennél valamivel magasabb érték biztosítja a stabil népességét, tehát ez a magasabb érték a jó. Ha ez az etikai elv érvényesülne, akkor minden egyes közösség népessége, beleértve az emberiség népességét is stabilizálódna. S így megszűnne az Afrikára jellemző túlnépesedés és az Európára jellemző alulnépesedés is.

13.5. Kép - Fogamzásgátlás mértéke a világban.
Forrás: http://srudut.com/wp-content/uploads/2014/02/World_Contraceptive_Use.jpg

Itt azonban tegyünk három fontos megjegyzést. Először is fent hangsúlyozottan ’etika’ kifejezést használtam és nem a ’morál’ fogalmát. Ugyanis a jelenlegi közgondolkodás szerint a gyerekvállalással kapcsolatos döntés és viselkedés teljes mértékben a család illetve a nő belügye, magánügye. Szerintem ez téves felfogás, a gyerekvállalással kapcsolatos döntések a környezet és a közösség fennmaradása szempontjából meghatározó fontosságúak, e ezért hibás az a modern felfogás, amely ezt teljes mértékben magánügynek tekinti. Mindamellett ez a közfelfogás és ezért ma még nagyon jelentős különbség lehet az etikai előírás és az átlag ember morális meggyőződése között.

Másodszor technikai okok miatt a termékenységi arányt nőkre vonatkoztatva adják meg. Erkölcsi szempontból viszont ez a kellés ugyanúgy vonatkozik a férfiakra is mint a nőkre. Tehát minden férfinak is maximum vagy minimum 2 gyereket kell vállalnia és felnevelnie.

Harmadszor pedig felmerül a kérdés, hogy jónak tekintett, de statisztikai jellegű termékenységi arányszám előírása milyen feltételek esetében és milyen mértékben vonatkozik az egyes emberre. A válasz érdekében vizsgáljuk meg az alapvető demográfiai szituációkat

Ideális termékenységi arány esetében a közösség létszáma – ceteris paribus esetében – állandó. Szerencsés esetben az állandó lélekszám egy fenntartható állapotot is jelent, azaz a fogyasztás és a technika eredményeképp kialakult környezetterhelés nem haladja meg a környezet eltartóképességét. Ebben a helyzetben nincs szükség a termékenységi arány morális szabályozására, mivel a közösség fennmaradása szempontjából ideális arányt a spontán folyamatok is fenntartják. A fejlett országok esetében ez azt jelenti, hogy a termékenységi arány 2 gyerek/nő körül mozog. Ide tartozik számos angolszász ország, úgy mint az USA, US, Írország. (Population Reference Bureau 2014)

Egy érdekes paradoxon, hogyha a termékenységi mutató spontán módon fenntartható és jó, akkor nincs szükség arra, hogy a közösség ezzel kapcsolatban erkölcsi elvárást fogalmazzon meg. Ebben a világban teljes mértékben érvényesülhet az a liberális felfogás, hogy a gyerekvállalás teljes mértékben magánügy.

Túl magas termékenységi arány esetében a közösség létszáma – ceteris paribus esetében – folyamatosan nő. A gyors népességnövekedés előbb-utóbb előidézi a környezeti erőforrások kimerülését, vagyis egy környezeti szempontból fenntarthatatlan állapotot, egy ilyen helyzet pedig kiszámíthatatlan kockázatokkal jár, beleértve a közösség gazdasági és társadalmi összeomlását is. A tipikus kapcsolat a következő: gyors népességnövekedés à erőforrások kizsákmányolása à erőforrások hiánya à gyors népességcsökkenés. Tehát a környezeti fenntarthatóság szempontjából a magas termékenység egyértelműen rossz.

13.6. Kép - Népességnövekedés és hatása.
Forrás: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/0007_a4_1049_1051_fenntarthatofejl_2/A4-1-3_novekvo_emberiseg.jpg

Ennek a hibás körnek a legismertebb példája a húsvét-szigeti összeomlás. Itt a népesség gyors növekedését a természeti erőforrások (erdők) kimerülése követte, ami megakadályozta a tengeri halászásra alkalmas hajók építését, majd a táplálékhiány polgárháborún és kannibalizmuson keresztül csökkentette a népességet (Diamond 2007). A környezetvédők között egyetértés van abban, hogy ez a hibás kör jelenleg az emberiség egésze esetében is fennáll. Tehát a lokális népességrobbanás, globális szempontból is rossz.

Jelenleg a legsúlyosabb népességnövekedést a szubszaharai régió országaiban találunk, pl. Niger esetében a TRF=7,6 gyerek/nő, ami 3,7-szeres népességnövekedés 2050-re, Szomália esetében 6,6 gyerek/nő ami 2,5x növekedés 2050-re vagy Nigéria, ahol 5,6 gyerek/nő és 2,2× növekedés 2050-re.

13.7. Kép - Népességnövekedés a kontinenseken.
Forrás: http://cdn.theatlantic.com/assets/media/img/posts/2014/09/pop_image_1/f03a2d201.jpg

Általában a túlnépesedő társadalmak tagjai folyamatos és tömeges kivándorlással válaszolnak környezeti erőforrások kimerülésére és ezzel morálisan is nehéz helyzetbe hozzák a célországokat. Egyrészt ugyanis a humanisztikus megfontolások arra ösztönözik a gazdag országokat, hogy befogadják a menekülőket, másrészt a befogadó országok lehetőségei is végesek, ráadásul maga a befogadás is konzerválja a túlnépesedésre és kivándorlásra épülő hibás kulturális sémát.

A migrációs dilemmával kapcsolatban utalok Hardin (1974) mentőcsónak etikájára (lifeboat ethics). Tegyük fel, hogy 50 ember ül egy mentőcsónakban, amelyben még 10 hely van, vagyis a mentőcsónak befogadóképessége 60 fő. A csónakban ülők látják, hogy 100 ember úszik feléjük, akik természetesen szintén be akarnak szállni. Mit tehetnek és mit tegyenek a csónakban ülő magukat erkölcsi lényeknek gondolók? Ha a csónakban ülők a keresztényi erkölcs szerint minden bajba jutott embertársukon segítenek, vagy ha a marxi idea szerint az emberek szükségleteiből indulnak ki, akkor minden fuldoklót fel kell venniük. Így hamarosan 150 ember lesz a 60 főre tervezett csónakban, amely gyorsan elsüllyed és mindenki meghal. Tökéletes igazságosság és tökéletes katasztrófa, mondja Hardin. (Tóth 2005 80-82).

 

13.8. Kép - Túlszaporodás és migráció közötti összefüggés.
Forrás: http://www.leeds.ac.uk/demographic_entrapment/Garrett%20Hardin's%20lifeboat%202.png

A túlnépesedő társadalmakban az emberek a szaporodást egy olyan természeti jognak tekintik, amellyel mindenki szabadon akar élni. A fenntarthatóság elve viszont összeegyeztethetetlen a népesség folyamatos növekedésével, ezért a reprodukciós jog korlátozását követeli meg. Világos, hogy egy túlnépesedési válságban levő társadalomban a gyermekvállalás kérdése nem csak a család, illetve a nő magánügye, hanem a környezet és így a közösség sorsát meghatározó viselkedés. A túlnépesedést okozó magas termékenységi arány erkölcsileg rossz, mert fenntarthatatlan folyamatokat generál.

A fenntartható etika szempontjából a túlnépesedési (overpopulation) válságra az a helyes válasz, ha a közösség termékenységi aránya csökken. A kérdés az, hogy a közösségi szintű termékenységi arány csökkenése, vagyis a szaporodáshoz való jog korlátozása, az egyes emberek szintjén hogyan legyen elosztva. Az igazságosság elvéből az következik, hogy a reprodukciós jog korlátozása mindenkit egyformán kell hogy érintsen. Azaz egy túlnépesedési válság esetében azt az erkölcsi normát kell megfogalmazni, hogy minden nőnek (és minden férfinak) maximum 2, vagy súlyosabb válság esetében maximum csak 1 gyereket lehet vállalnia.

Fő vonásaiban ezt az elosztási gyakorlatot alkalmazta Kína, amikor bevezette az ún. egykepolitikáját. Környezetetikai szempontból ez egy morálisan helyes lépés volt, hiszen így sikerült megállítani Kína exponenciális népességnövekedését. Nyilván egy ilyen erőteljes beavatkozásnak vannak előrelátható hátrányai (népesség elöregedése) és előre nem látható hátrányai (nemi arányok eltolódása) is. Összességében azonban ez még mindig kisebb rosszat jelent, mint az exponenciális jellegű népességnövekedés.

13.9. Kép - Kína egykepolitikája.
Forrás: http://blog.thomsonreuters.com/wp-content/uploads/2013/04/one-child-china-1024x710.jpg

Túl alacsony termékenységi arány esetében a közösség létszáma – ceteris paribus esetében – folyamatosan csökken. Ha nincs migráció, akkor a nagyon alacsony termékenységű közösség elfogyása előreláthatóan és teljes biztonsággal bekövetkezik. Természetesen egy közösség eltűnésének időpontja nemcsak a termékenységi aránytól, hanem a közösség nagyságától is függ. Ezért egy nagy létszámú, de alacsony termékenységű közösséget kezdetben nem a megsemmisülés, hanem csak az elöregedése fenyegeti. Ez azonban egy csapda helyzet, hiszen minél nagyobb az idősek létszáma egy társadalomban, annál kevesebb erőforrás jut a reprodukciós költségek finanszírozására, vagyis annál nehezebb megfordítani a népességcsökkenés tendenciáját.

13.10. Kép - Az alulnépesedés is probléma.
Forrás: http://www.ignatiusinsight.com/images/featureart1/nov2011/underpopulation_cwr.jpg

Túl alacsony termékenységi arány jellemzi pl. Bulgáriát (1,5 gyerek/nő; 0,8× növekedés 2050-re), vagy Moldovát (1,2 gyerek/nő; 0,5× növekedés 2050-re), ahol 50 éven belül megfeleződik a népesség. A csökkenő halandóság miatt az alacsony termékenységű országok többségében ma még nem a népességcsökkenés, hanem az elöregedés jelenti a nagyobb problémát, pl. Magyarország (1,3 gyerek/nő; 0,9× növekedés 2050-re), Lengyelország (1,2 gyerek/nő; 0,9×), Dél-Korea (1,2 gyerek/nő; 1,0× növekedés 2050-re). A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia a magyar demográfiai helyzetet szintén fenntarthatósági problémának tekinti. „Magyarország népessége veszélyes ütemben fogy.” (NFFT 2013, 39).

13.11. Kép - A természetes fogyás Magyarországon.
Forrás: http://m.blog.hu/on/onleany/image/201302/demogr%C3%A1fia.jpg

A fenntarthatósági etikának itt is ki kell mondania, hogy a gyermekvállalás kérdése nemcsak az emberek magánügye, hanem ennek a döntésnek közösségi vonatkozása is van. Az alacsony termékenységi arány, vagyis a 2-nél kevesebb gyerek vállalása az erkölcsi rossz egyik formája. A fenntarthatósági etika szempontjából az alulnépesedés (underpopulation) válságra az a helyes válasz, ha nő a közösségben a termékenységi arány.

Itt is felmerül a kérdés, hogy a közösségi szintű termékenységi arány növelése, vagyis a reprodukciós terhek és kötelezettségek az egyes emberek szintjén hogyan legyenek elosztva. Az igazságosság elvéből az következik, hogy a reprodukciós kötelesség teljesítése mindenkit egyformán kell hogy érintsen. Azaz egy alulnépesedési válság esetében azt az erkölcsi normát kell megfogalmazni, hogy minden nőnek (és minden férfinak) minimum 2, vagy súlyosabb válság esetében minimum 3 gyereket kell vállalnia.

13.12. Film - Népességcsökkenés.
Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=GvfDVUkjHAU

1. Értelmezze a teljes termékenységi arányszám (RTF) fogalmát. (Válasz 13.0)
2. A fejlett világban milyen termékenységi arányszám mellett alakul ki a stabil és fenntartható népesség? (Válasz 13.0)
3. Röviden ismertesse Malthus elméletét! (Válasz 13.1)
4. Röviden ismertesse az első és a második demográfiai átmenet fogalmát! (Válasz 13.2)
5. Mi jellemzi Az emberiség globális és lokális kontinentális népesedését és termékenységét? (Válasz 13.3)
6. Egy közösség környezeti és demográfiai szempontból mikor fenntarthatatlan? (Válasz 13.4)
7. Egy közösség demográfiai és környezeti szempontból mikor fenntartható? (Válasz 13.4)
8. Értelmezze az ideális termékenységi arány etikai vonatkozásait! (Válasz 13.5)
9. Értelmezze a túl magas termékenységi arány etikai vonatkozásait (Válasz 13.6)
10. Értelmezze a túl alacsony termékenységi arány etikai vonatkozásait. (Válasz 13.7)

Diamond, J. (2007): Összeomlás – Tanulságok a társadalmak továbbéléséhez. Typotex Kiadó, Budapest.

Hardin, G.: „Lifeboat Ethics”. In Psycology Today (1974) Reprinted in VanDeVeer, Donald and Christine Pierce eds. 1985.

Kovács Zoltán: Népesség- és településföldrajz, ELTE Eötvös Kiadó, Bp. 2002, p. 91

Population Reference Bureau (2014): 2014 Worlds Population Date Sheet.
http://www.prb.org/pdf14/2014-world-population-data-sheet_eng.pdf

Tomka Béla: Európa társadalomtörténete. Osiris Kiadó
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_520_europa_tarsadalomtortenete/ch14.html

Tóth I. J. (2015): Demográfiai válság és a fenntarthatósági etika. Valóság: Társadalomtudományi Közlöny, 4. pp. 26-33.

Tóth I. J. (2005): Fejezetek a környezetfilozófiából. Szerzők és irányzatok. JATEPress, Szeged.

 Van De Kaa, Dirk J.: Európa második demográfiai átmenete.
http://web.adatbank.transindex.ro/pdfdok/web8-9_08_vdKaa.pdf